Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)
A csehszlovák-magyar lakosságcsere történetéhez - Így látta a rimaszombati körzeti megbízott a csehszlovák - magyar lakosságcsere-egyezményt (Boross Zoltán tanulmányát közli Kugler József)
történtek. 19 Foglalkozást tekintve az áttelepültek 70 %-a paraszt, 15 %-a munkás és 15%-a értelmiségi. Általában a parasztok közül azokat emelték ki, akiknek szép háztelki ingatlanaik voltak, a munkások közül jobbára az egykori osztályharcos kommunistákat, akik a szocializmus lenini elveivel szembehelyezkedő burzsoá nacionalizmus ellen gyakorta tüntetésekkel és az osztályharc eszközeivel léplek fel (Fülek, zománcgyár). Az értelmiségiek közül a "népvezetőket", azaz a lelkészeket, tanítókat, kultúrmunkásokat és a kereskedelemben jártas üzletembereket jelölték ki. Az áttelepítés során az egykori szlovákiai magyarság összes kultúrharcosai (zömmel baloldaliak, így az egykori Sarlósok is) mind a kitelepítés sorsára jutottak. 20 A visszamaradt tömeg politikai és kulturális vezetés nélkül maradt. Egyetlen embert kíméltek meg - nemzetközi nyomásra -, ez Fábry Zoltán, slószi író barátom volt, aki későbben a szlovákiai magyarságot ért jogsérelmekről kiadta a még 1947-ben megírt "A vádlott megszólal" c. kiáltványát, amelyben összegezte mindazokat a szocializmus elveivel szembenálló visszaéléseket, amelyeket az új csehszlovák "demokrácia" a közel egymilliós lélekszámú, bűnbaknak kikiáltott magyarsággal szemben elkövetett. 21 Az Osidlovaci Urad magyarországi exponensei, több száz főből álló csoport, megkezdték az áttelepítési propagandát. Egykori feljegyzéseimből megállapítottam, hogy meseországot hirdettek meg a magyarországi szlovákoknak; a gyakorlatban aztán a magyarországi szlovákokat jelentős csalódások érték. Sokakat közülök egyenesen a Szudétaföldre szállítottak, míg a korábban magyarok lakta területekre kerültek minden gazdasági felszerelés nélküli, üresen kongó házas beltelkeket találtak, ahonnét az áttelepült magyarok gyakorta még az ablakokat is magukkal vitték. Az Osidlovaci Urad magyarországi propaganda-hadjáratának gócpontjai Békéscsaba, Pitvaros, a Pest megyei szlovák kisközségek, a mátraaljai Hasznos és környéke, a szénégető szlovák munkások telephelyei voltak, de megkísérelték az áttelepítési propagandával megszédítem" a városok ingatag jellemű polgárait is. A magyarországi szlovákság a hazai tájba már jól begyökeresedett; különösen a Békéscsaba környéki parasztság, továbbá Pit19 A legtöbb magyart a Komáromi (kb. 28 ezer fő), a Dunaszerda helyi (kb. 17 ezer fő) és az Ógyallai (15 ezer fő) járásokból jelölték ki. (UMKL-MÁK-d/117.) 20 A felvidéki magyar fiatalok baloldali mozgalmáról: Sándor László (szerk.): Ez volt a Sarló (Tanulmányok, emlékezések, dokumentumok). Bp. 1978. 21 Megjelent: Kritika 1981/8. (A memorandumot Fábry 1946 májusában fogalmazta meg.)
