Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Honismeret, helytörténet - Erdrnann Gyula: Természeti csapások sorozata Békés megyében 1815-1816

A lélekszámot figyelembe véve a legsúlyosabb veszteségeket Endrőd, Gyoma, Tárcsa és Komlós lakói szenvedték el. A nagyságrendet illetően viszont a települések közt Csaba volt az első 582 ezres kárösszegével (Csaba volt már akkor is a megye legnépesebb települése - 16 ezres lakossággal; Békés követte 13 ezerrel, míg Gyula és Szarvas nem érték el a 13 ezret, 12-13 ezer közti népességük volt; az említett, súlyosan károsult helységek közt Endrődnek és Gyomának is 4800 körüli, Tárcsának 2800 főnyi lakossága volt, Komlósnak 5400). A legtöbb ökröt a magyar-gyulaiak vesztették el, feltűnő az, hogy a német-gyulaiaknál nagyságrenddel kevesebb ökör pusztult el: ebben szerepe lehetett a németvárosi svábok sokkal jobb istállóinak, vagy annak, hogy a magyarvárosiaknak sok állata a csorvási pusztán volt, ahol még jobban dühöngött a vihar. A terményeknél látható veszteségsor összetétele utal az akkori vetésszerkezetre: akkortájt a búza (és a hozzá számított "kétszeres") dominált; az újonnan feltört földeken, illetve kipusztult tavasziak helyébe vetett köles területe már erősen összeszorult. Az állatállománynál megemlítendő még az, hogy mi a juhokat (az összeírókkal ellentétben) nem bontottuk "magyar" ill. "német" fajtájúakra. Az eredeti összeírásból kitetszik, hogy a megyében akkor még a "magyar" fajta dívott; mindössze Orosházán pusztult el 5069 "német" juh. A megsemmisült-megrongálódott középületek közt voltak katonai épületek (kvártély-házak), volt szolgabírói lak, templom. És még nem volt vége a csapásoknak! 1816. április 16-án jelentelték: Szentandráson addig nem látott árvíz tombolt, a rétek 4/5-e ill. 1200 hold szántó került víz alá, és újabb 329 ház dőlt össze. Ez az árvíz sem csupán Szentandráson pusztított természetesen. A Körösökön és a Berettyón május-június folyamán az addigi "rekordokat" megdöntő ár vonult le, Biharban, Szabolcsban és Hevesben is nem keveset pusztítva. A Sebes-Körös pl. elöntötte az 50 ezer kh. terjedelmű Kis-Sárrétet, majd a Berettyó a teljes Nagy-Sárrétet. Komoly károk keletkeztek a Tisza alsó folyása mentén is. (Az 1814-16 közti nagy árvizek "eredménye" lett az, hogy felgyorsította a bürokrácia munkáját, nagyobb lendületet vett a Körösszabályozás ügye; ám a következő, száraz évek során feledésbe merült a nagy pusztulás; az 1844. évi nagy tavaszi ár után indult be ismét igazán intenzíven a szabályozás, hogy aztán a munkához a végső lökést az 1855-ös árvíz adja meg.)