Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Supka Magdolna: 25 éve halt meg Kohán György

műítészek szinten a táblaképre szabott igénnyel és szemlélettel viszonyulnak e más jellegű, az arányok másságára épülő műfajokhoz, ahogyan az énekesek operai szerepkörét meghatározza hangjuk színezete és fekvése, valamint a dalnok tehetsége, úgy határozta meg Kohán György életművének hangvételét és megszólalásának jelentőségét veleszületett érzéke a monumentális megjelenítéshez. A látási és érzületi nagyrendűségnek ez a fajtája olyan szellemi előkelőséget, olyan clőadásmódbeli nemességet és méltóságot biztosított Kohánnak, amitől még a profánabb, köznapibb témák és motívumok is valamilyen ünnepies tartást, drámai vagy lírai színezetet kaplak; ezek aztán a szemlélőt is kiragadják a mindennapias, irritáló gondok s a közéleti visszásságok - örökké ismétlődő - légköréből. A fentiek értelmében Kohánnak is elmondott nézeteim a monumentalitásról, néki elevenébe vágtak, nemcsak azért, mert rólam, Aba-Novák Vilmos monografistájáról tudta, hogy vesszőparipám a közösséghez szóló műfaj kérdése, de azért is, mert egy évekkel korábbi, nála tett hódmezővásárhelyi műteremlátogatásomkor már szóvá teltem ezt a fajta nagyarányúságot, egy soha ki nem állított festményével, a szakértői zsűri által kihagyásra ítélt "Tehenét vezető parasztasszonnyal" kapcsolatban. Ott és akkor még csak olajfestményeit láttam, amelyeken erősen kontrasztos barnák, vörösek és fehérek csaptak egymásnak, súlyos, széles ecsetvonásokkal - az "alföldi témákban" ezek alapján tartották számon Kohánt a Tornyai hagyomány folytatójaként. Ez a "betájolás" a hatvanas évek elején megbecsült helyet és irányt jelentett számára, ámde a hatás túl gyakori emlegetésekor, azt megsokallva, egyszercsak ezzel toldotta meg Kohán, ehhez a hagyományhoz való besorolását: - Igen, - de a kubizmus után! Képzelhetni, micsoda meglepetést és megrökönyödést keltett ezzel a formát hangsúlyozó kiigazítással azokban, akik nem ismerték az olajképeivel párhuzamosan festett - korábban jellemzett - kubisztikus temperaképeit, a diszciplínát, amelyen látását át kellett képezni ahhoz, hogy majdan egyfajta erőteljes, egyszersmind finoman akcentuált, magyarul európai stílust teremthessen mondandója számára. Talán soha nem fogtam volna fel teljes merészségében és biztosságában Kohán festészetének e stiláris kétarcúságát, s abban a realizmus és kubizmus, a valóság és a képzelet kettősségének - saját sorsából merített élménybeli hitelességét, hogyha ezekkel a stilizált temperaképekkel egy szabályos műteremben találkozom első ízben, nem pedig rejtekhelyükön, a gyulai ház kicsiny szobájában.