Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Supka Magdolna: 25 éve halt meg Kohán György

falakra szánt teljes anyagát egybentartotta, és azt Gyula városának adományozta. A mester halála után ebből létesített emlékmúzeuma őrzi azt a többszáz festményből és ezernyi grafikából álló, műtörténeti fontosságú képanyagot, amely ott került folytatólagosan bemutatásra az évenkénti emlékkiállításokon, mindig változó műfaji és tematikai profillal. Ezek a szemlék azonban viszonylag kis számú és alkalmi közönséghez szóltak, s nem nyújthattak olyan országos ismertséget és szakszerű értékelést, amilyent a mester által elképzelt és igényelt monográfia volt hivatva adni. Illetve lett volna, azonban az általa erre felkért műtörténészt - e sorok íróját - ennek megvalósításában a művész halála után majd' két évtizeden át akadályozta a Kohán György hagyatkozásában nem szereplő, s a mester életében ismeretlen özvegy jogutódi - ám szakmailag illetéktelen akarata. Ahhoz, hogy e művészethez méltatlan, demoralizáló ostromállapot után - a Kohánnak tett ígéretemhez híven - újra nekiveselkedjek ennek az írásnak, elsősorban az kellett, hogy az életmű terhéül elfogadjam és megértsem Kohán sorsának azokat a nyomasztó és züllesztő velejáróit is, amelyek néki az elemi létfeltételeket, s olykor az otthon illúzióját nyújtva, mégiscsak lehetővé tették, hogy alkosson. Az ebből reám, mint monográfistára háruló patologikus ármánnyal szemben, engem újra és újra ennek a piktúrának a rendkívülisége kerített igézetbe, és az a felismerés, hogy rajtam kívül soha, senki többé nem tudhatja meg Kohántól magától művészetének sok-sok apró, mégis fontos titkát, - mert senki nem vette a fáradtságot a szakmabeliek közül, hogy még életében megtekintse az évtizedek óta rejtegetett képeit, s ami ennél sokkal nehezebb volt, rábeszélje Kohánt a belőlük rendezendő kiállításra. Minthogy én már első átnézéskor ezt a célt tűztem magam elé, címeket kellett adnom a műveknek, sorszámmal ellátni őket, s arra kérni Kohánt, hogy keletkezésük évszámát írja a képek hátára. Ahhoz képest, hogy a művész ezeket a méternyi magasságig egymásra fektetett műveit több ízben el akarta égetni, s az óriás méretű ősállat-frízeit - az egyetlen "Heverő bivaly" kivételével - már el is fűrészelte s eltüzelte, most, a megmaradtakat ellenvetés nélkül datálta, sőt az ideiglenesnek szánt címeket is véglegesítve rájuk írta. Mindez kora reggeltől késő estig zajlott le Kohán György özvegy édesanyjának gyulai házában, ebben a falusias, fatornácos, apró ablakos,