Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

A Körös-vidék szülöttei, országos és helyi jelentőségű kiválóságai. Jubileumi gondolatok - Péter András

A halasi birtokos a szegényembert nem nézte le, sőt a maga módján segítette: a falubeli idős napszámosok mindig találtak nála munkát, nekik való könnyű foglalatosságot, tisztességes keresetet. Állandó munkásai mellett kitartott, azokat mindig megbecsülte. Többen 20 - 25 évig is ellaktak nála. Az öregeket "éltes ember"-eknek nevezte. Személyesen irányította és ellenőrizte a gazdaságában folyó munkát. Minden vacsora után megjelentek előtte a gazdák és csőszök, akik beszámoltak a nappal elvégzett munkájukról, s utasításokat kaptak a következő napra. Ha útja vidéki városokra nem szólította, vagy vendégei nem voltak, naponta bejárta a pusztát. Mikor feltűnt a láthatáron közismert fekete hintaja, a mezei munkások már tudták: "Jön a bundás báró!" A háta megett így nevezték a gazdát. Hintóján ugyanis télen-nyáron magával hordta szép fehérfürtös, hosszúszőrű túri bundáját, és egy nagy mogyorófa-fütyköst. Szemle-útján Péter András megnézett mindent aprólékosan. Mindenkihez volt egy pár szíves szava. De ha valakinek a munkája nem tetszett, azt úgy meg tudta vágni néhány szóval, hogy hónapokig nem felejtette el. (Sohasem gúnyolódott, sohasem káromkodott. A legnagyobb felindultságában is csak ennyit mondott: "A csillagát neki!")

32 "Sándor, gyerünk tovább!" - szólt oda öreg kocsisának, mikor befejezte egy-egy tábla vetésnek, egy-egy gulyának a megtekintését. A gazdálkodás forrón szeretett hivatása volt. Mivel szemmel akarta tartani a gazdaság életének minden mozzanatát, állandóan ott lakott a községtől 7 kilométernyire fekvő, toronymagas nyárfáktól szegett halasi pusztán. Bár a faluban 3 háza is volt, mégis a tanyáján szeretett tartózkodni. A tanya azonban nemcsak gazdasági objektum volt számára, hanem a szabad élet jelképe is, hiszen jól emlékezett a Bach-korszakra, amikor erőszakkal akarta a hatalom felszámolni az alföldi tanyákat. Itt, halasi tanyáján fogadta Péter András magyaros vendégszeretettel a rokonokat, ismerősöket, de még a hivatalos embereket is, mert a társaságot végtelenül szerette. "Péter András édesapámnak nagybátyja volt. Diákkorom vakációinak idején mindig meg is hívott néhány hétre magához a halasi pusztára" emlékezett vissza Hajdú Endre dr. "Ezekre a napokra még ma is mint életem nagyon kellemes emlékeire tekintek vissza. Hiszen ha a faluban, Szeghalmon több szórakozás kínálkozott is egy diákgyerek számára - kinn 32 Pásztor József: i.m.