Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Megyei és települési évfordulók - Himnuszunk költője: Kölcsey Ferenc

Hiába érvelt, s hiába küzdött mellette Deák Ferenc és sok más: a kormányzat aknamunkájával elbuktatta a reformot: így Szatmárban is elérte, hogy a közgyűlés az örökváltság és a jobbágyi tulajdon elleni pótutasítást küldött, amit Kölcsey, aki elvei ellen soha egy lépést sem tett, a követi állásról való lemondással viszonzott, miután eredménytelenül igyekezett otthoni társait személyesen is jobb belátásra bírni. Távozásakor, 1835. febr. 9-én Kossuth gyászkeretben jelentette meg az Országgyűlési Tudósításokat, az országgyűlési ifjúság (a követek mellett joggyakorlatot folytató jurátusok) gyászszalagot kötöttek kalapjukra. Az ifjúság kedvencét és tanítóját, a reformer követek pedig tiszta elviségű, spártai jellemű, éles okfejtésű, de mindig érzelemmel teli vezéregyéniségüket. Azt, akinek bár tompa és halk volt a hangja, de akit első szavától kezdve mindig síri csendben hallgattak, s e figyelő csendet csak időnként szakították meg lelkes éljenzéssel. Miután a fél országgyűlés elkísérte Pozsony határáig, hazatért, de továbbra is a politika foglya maradt. Barátját, Wesselényit, aki az erdélyi országgyűlésen engedély nélkül kősajtót alkalmazott, majd a szatmári közgyűlésen (felháborodva a Kölcseyt is lemondásra sarkalló bécsi aknamunkán) élesen kikelt a kormány ellen - perbe fogták. A per a teljes magyar ellenzék megfélemlítését és lefejezését célozta. A 450 oldalas védőiratot Kölcsey készítette el, jogászi- politikusi remeklésként. Az országgyűlés után, 1836-37-ben aztán újabb konstruált politikai perek indultak. Bécs a terror eszközeivel tört a reformmozgalom ellen. Az országgyűlési fiatalok egy része, a barsi ellenzékiek, majd Kossuth következtek. Immár a reformmozgalom puszta létéről volt szó s Kölcsey - és országszerte az ellenzék ennek megfelelő erővel válaszolt. Szatmárban a tiltakozó feliratok sorában fejezte ki álláspontját a közgyűlés; ezeket a feliratokat mind Kölcsey szövegezte. Része volt abban, hogy az 1839 - 40. évi országgyűlés végén az abszolutizmus kénytelen volt felhagyni a terrorral. Ezt már Kölcsey nem élhette meg. 1838-ban halt meg, 48 évesen. Előbb azonban "végrendelkezett"; megírta intelmeit, a Parainezist (cím szerint nevelt fiához, Kölcsey Kálmánhoz - aki 1849-ben a szabadságharcban esett el, de valójában az egész - és mindenkori - magyar fiatalsághoz). Sok tapasztalás, töprengés nyomán kikristályosított emberi és erkölcsi alapelvei nem kötődnek konkrét időhöz. Ma időszerűbbek, mint valaha! Idézzük fel - bevezetésül - néhány gondolatát. Törekedj állandó, szilárd elvek kiküzdésére, hogy ne az önérdek vezessen jobbra, majd balra,