Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)
Honismereti, helytörténeti írások - A paraszti élet emlékei Pusztaföldvár községben
A paraszti élet emlékei Pusztaföldvár községben Társadalmi életünk felgyorsult változástünetei láttán nem szorul különösebb bizonygatásra annak fontossága, hogy ezzel a témakörrel legalább a "leletmentés" szintjén - foglalkoznunk kell. Nemcsak hogy szükséges, de elődeink iránti tiszteletből illendő is számbavenni, rögzíteni mindazt, ami ebből a korból még menthető. Tulajdonképpen az egészen közeli múltról van ugyan szó, de ha számba vesszük, hogy mily kevesen járnak-kelnek közöttünk napjainkban azok közül, akiknek hiteles tapasztalataira támaszkodhatunk, és milyen kegyetlen gyorsasággal emészti meg az idő azokat a tárgyi emlékeket, amelyeket jobb híján már csak lefotózhatunk, nagyon is sürgetőnek kell éreznünk e feladat mielőbbi elvégzését. A forrásanyag máris érzékelhető hiánya, illetve e szerény dolgozat terjedelmi korlátai miatt csupán egy igen vázlatos áttekintésre bátorkodom vállalkozni, különös tekintettel azokra a részletekre, amelyekhez Pusztaföldvár községben még elfogadhatóan hiteles adatok találhatók. Fogyatékossága lesz továbbá e dolgozatnak az is, hogy a mezőn szorgoskodó parasztember használati eszközei, ruházata és a mezei munka közbeni, kinti étkezése képekkel illusztrált, vázlatos bemutatásával csak egy bizonyos, és semmiképp sem teljes körét tudjuk érinteni annak a nehéz életnek, amelynek részesei voltak 50-60 évvel ezelőtti elődeink. A legjobb esetben is csupán egy parányi ablak lehet ez a dolgozat arra a korra, amelynek paraszti, kétkezi munkás társadalma - kezdetleges munkaeszközeivel, gyér öltözetében és igen hiányos táplálkozási feltételek mellett - vállalta azt a hallatlanul nehéz munkát, amellyel kenyeret, életet adott családja és nemzete asztalára. Az embernek a mezőgazdasági munkában való áldozatos helytállása napjainkban is, de a múltban különösen nagy jelentőségű volt. Nemzeti jövedelmünknek ma kb. 35 % -át, ötven évvel ezelőtt pedig ennek legalább a dupláját szolgáltatta a mezőgazdaság. Magyarországnak ma is, de a múltban is legfőbb nemzeti kincse a termőföld, a kedvező éghajlati viszonyok és a szorgalmas, dolgos nép. Békés megye vonatkozásában ez még inkább így van, mivel hazánk egyik legkedvezőbb természeti adottságú vidékének tekinthető. Erre vallanak azok az 1920-as statisztikai adatok, amelyek szerint Békés megye mezőgazdasági őstermelőinek száma 208 000 fő, amelyek viszonyítva a hasonló nagyságú Bihar megye 26 ezres őstermelői számához,
