Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

A Körös-vidék szülöttei, országos és helyi jelentőségű kiválóságai. Jubileumi gondolatok - Péter András

A viális szeghalmi gazdalegény Péter András ilyeténképpen "búcsút vévén a múzsáktól" itthon szülei mellett vett részt a gazdálkodásban. Életének erről a szakaszáról így ír Sára húgának egyik leszármazottja, egy gimnazista lány, Daru Sarolta: "az akkori forgós rendszerű gazdálkodás mellett a cselédek ellenőrzése igen nehéz és fáradságos volt, de András bácsi sallangos, nyerges - Kesely - lován, ezüstpitykés ruhában, kezében egy szépfonású karikásostorral könnyen meg tudta a nagy feladatot oldani... Nagyon megszerette a gazdálkodást, és azt semmi kincsért sem hagyta volna itt... Édesatyjának örömére átvette nemsokára a gazdaság vezetését, és azt oly ügyesen intézte, hogy a vagyon szemmel láthatóan gyarapodott..."

14 Péter András gimnáziumi végzettségével nem restellt visszatérni az eke szarvához: tudása és szorgalma így is tekintélyt biztosított számára az egész környéken. Már fiatal korában is inkább állattenyésztéssel, mint földműveléssel foglalkozott, ez volt a legfőbb jövedelmi forrása. Elmúlt ekkor már 20 esztendős, szülei idősek, illő hát szétnéznie az eladó lányok között, hogy feleséget válasszon magának. Igen szemléletes képet adott erről a íegényéletről Pásztor József: "Viális természetű fiatalember volt, szerette a jó bort, jó társaságot. Szép magyaros, sujtásos ruhájával, sudár, délceg termetével a báli alkalmaknak is kedvelt alakja volt. Nemcsak helyben, de a szomszéd községekben is szívesen látták társas összejöveteleken. El is járt a környékbeli községekbe mindenüvé. Füzesgyarmaton éppen olyan jól ismerték, mint Körösladányban, Vésztőn, vagy Köröstarcsán..."

15 Sokat látott, hallott és tapasztalt Péter András azokon a régi nagy vásárokon is, melyek akkor még nem csupán egyszerű árucsere - alkalmak, hanem igen jelentős társadalmi események is voltak. Vásári alkalmakkor valóságos népvándorlás indult a vásártartási joggal rendelkező nagyobb mezővárosok felé. Ha "jó vásárt" csináltak az emberek, ősmagyar szokás szerint "nagy áldomást csaptak". A legény meg a leánynak ajándékkal kedveskedett: "vásárfiát" vett neki. Egy ilyen vásáron ismerkedett meg Péter András egy Tóth Zsófia nevű köröstarcsai lánnyal. A lány annyira megtetszett neki, hogy az ismeretség 14 Uo. 15 Pásztor József: i.m. 13.