Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

A Körös-vidék szülöttei, országos és helyi jelentőségű kiválóságai. Jubileumi gondolatok - Emlékezés Ballagi Mór szarvasi tanári munkásságára születésének 175. évfordulóján

bérnek mondják, akihez hasonló "lelkes, és szeretetteljes tanárt ... ritkán szülnek az idők". Nehéz elképzelni, hogy az a nevelő, aki Baksay Sándor visszaemlékezése szerint minden tehetséges tanítványában tudományos apostolt látott, mert szemében "a tanítványok egyik fele mindig zseni, vagy lángész volt, a másik fele pedig legalább is kiváló tehetség",

7 ne ismerte volna el tanártársai értékeit is, s gyűlöletes lett volna diákjai előtt. Ha igaz a szarvasiak kritikája, akkor ugyan mivel érdemelhette ki Ballagi a szarvasi gimnázium dicsőségtábláján ezt a kitüntető helyet? Tudományos körökben jól csengő nevével? Akadémiai tagságával? V^jda Péterhez és Székács Józsefhez fűződő meleg barátságával? A protestantizmus érdekében kifejtett sokágú egyházi és teológiai munkásságával? Vagy azzal, hogy a közoktatásügyi miniszter: Eötvös József egyetemi tanári katedrára is alkalmasnak találta? Esetleg hogy önként jelentkezett a szabadságharc katonái közé, s mint honvéd százados Görgei és Aulich hadelnöki titkára volt? Tagadhatatlan szép sikerek ezek. Olyanok azonban, amelyek - külső elismerések és érdemek lévén - önmagukban nem jogosíthatják fel az iskolatörténészeket arra, hogy miattuk az iskola aranykorát az ő nevével is fémjelezzék. A korabeü jegyzőkönyvek és levelek ismeretében cseppet sem valószínű viszont, hogy ennyire negatív lehet a róla kiformálandó kép. Szomorú, de való: a maroknyi, mindössze 2-5 tagú "tantestület" sohasem volt a megértés és a belső nyugalom paradicsoma. Az "alkalmazott tanárok" nagyfokú becsvágya (érdekhajhászása? - nagy differencia volt az igazgatói és a tanári javadalmazásban) és "személyes ellenszenveskedése" által szított s az egyházmegyei főhatóság részéről eltűrt, alapjaiban véve személyeskedő intrikák például nem sokkal az iskola Szarvasra történt áttelepítése után, már 1840-ben is megkeserítették az öreg "káplár": az erélyes, férfias szigort megtestesítő, nagy tudományú Magda Pál életét, úgyannyira, hogy végül Szarvas önkéntes elhagyására kényszerült. Távozásával sem állt azonban helyre a béke, pedig már csak két nevelő működött (az egyik a megbízott igazgató volt) az algimnáziumi szintre süllyedt iskolában. Ekkor elsősorban külső tényezők: egyrészt az egyházmegye tehetetlensége és közönye, másrészt Simon István kielégítetlen professzori ambíciói zavarták nyugalmát. De folytatni lehetne a sort az aranykor megteremtőjével: Vajda Péterrel, 7 Szőts Farkas: Ballagi Mór 11.1. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság Koszorú c. sorozatának 180. füzete)