Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Megyei és települési évfordulók - Négyszáz éves a Vizsolyi Biblia

unokaöccse, Mágócsy András, gazdag és befolyásos földesurak pártfogásukról biztosították. Mágócsy Gáspárról tudnunk kell, hogy 1554-1562 között a gyulai vár kapitánya volt. Ezért őrzi nevét a városban az egyik utca. Akkor, fiatalabb korában is kitűnt reformációt támogató magatartásával. Mindenekelőtt a Mágócsyak voltak a fordítást elősegítő "istenfélő nagyságos urak", ők azonban hamarosan mindketten meghaltak és vagyonuk, házasság révén, Rákóczi Zsigmond későbbi erdélyi fejedelemre, az ugyancsak erdélyi fejedelem I. Rákóczi György apjára szállott. Ő vállalta a kiadás ügyének továbbvitelét. Szükség volt patrónusokra. Bár ebben az időben a magyarországi reformáció csúcspontjára érkezett, már az ellenreformáció is megindult. Amikor megvásárolták a korabeli ország legnagyobb nyomdáját és Lengyelországból papírt hozattak, királyi rendeletre hivatkozva Ernő főherceg elkoboztatni parancsolta. Rákóczi azonban ezt megakadályozta. A nyomtatás munkáját valószínűleg támogatta ecsedi Báthori István országbíró, a kegyes imádságíró és Homonnai Drugeth István zempléni főispán is. A nyomdát a Gönchöz tizenegynéhány kilométerre eső Vizsoly községben, Rákóczi egyik udvarházában helyezték el. A nyomdász, a Magyarországon régebb óta dolgozó, lengyel származású Manskovit Bálint lett. A munka mintegy két esztendeig tartott, hiszen a század legnagyobb magyar nyomdai és irodalmi vállalkozását végezték. Az első hónapokban Göncön diákoskodott a későbbi neves műfordító, a ma is énekelt genfi zsoltárok magyarítója, a nyelvész és teológus Szenei Molnár Albert, aki így emlékezett vissza az eseményre: "Mely első kibocsátásnak szolgalatjában akkori gyermekségemben is részessé tött engemet az Istennek gondviselése. Holott az időben lábánál forganék az böcsületes embernek, Károli Gáspárnak, az gönci prédikátornak, az ki fő igazgatója volt az kinyomtatásnak, és engem gyakorta az visoli nyomtatóhelyben kiküldött az őtőle írott levelecskékkel." Ezeket a sorokat Hanauban (Németország) írta előszóként Szenei Molnár 1608-ban, amikor az általa átjavított fordítás "második kibocsájtás"-ban látott napvilágot. Az "istenes vén ember", egy másik helyen így nevezte Károlit Szenei, ekkor már rég halott volt; 1591-ben hunyt el. A Vizsolyi Biblia olvasóknak szánt rövid előszavában Károli így summázta művét: "...szabad mindennek az Isten házába ajándékot vinni. Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drága köveket, én azt viszem, az mit vihetek, tudni illik magyar nyelven az egész Bibliát..."