Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Honismereti, helytörténeti írások - Mivé lettél Zeguholmu...?

De nem áll ott. Régen eltávozott az örök mezőre, még mielőtt a Schillingerekkel, Braunokkal, Deutsch Pirkével, Schwartz Ferkóval és a többiekkel elment volna az elkészített gázkamrák sötétjébe. Gress bácsi, a géplakatos is ámulva nézné a csodát. A Községi Kávéház nagytermében rendezték be a mozit. Négy gerendára építették fel a vetítőt, két lyukkal. Az egyiken a fénysugár szóródott a fehér lepedőre, a másik lyukon Gress bácsi dugta ki a fejét és hangos szóval mondta a kísérő szöveget. - Ég az erdő. Menekülnek a vadak. A téglákra helyezett fosznikon ülő nézők ámulva bámulták az új csodát és rémüldöztek, amikor a gyorsvonat szembe jött velük. Ez a mozi is kinőtte magát és újat épített Fabulya János kőműves. Felső és alsó páhollyal, zsöllyével és az első sorokban az inasok és a cselédek is karosszéket kaptak... Emberek, házak és a publikációs szék... Ott állt a piactér végében. Négy oszlopon, három lépcsővel, hegyes zsindelytetővel és vasárnap délelőtt megjelent az elöljáróság embere és nyálazta a papírokat. - Közhírré tétetik, hogy Marton János asztalosmester összes ingósága elárvereztetik. Egymás után sorban. Kinek a házát, kinek a két lánc földjét. Utána mást. Balogh János elszegődne mindenesnek. Az elemi iskolát hagyott lány cselédnek. Százan és százan. Kiszáradt a torka a publikálós embernek, mire a paksaméta végére ért. Ott állt a gazda és ott állt az erejét, az egészségét, az életét felkínált legény. A lovat nem mustrálja jobban a lókupec, mint a gazda a szegődményest. Tetőtől talpig. Még a fogakat is. Ha nincs foga, akkor gyomorbajos, ha beesett a melle, akkor meg mellbajos, ha kicsi a tenyere, nem ér semmit, mert nem tud markolni, ha lapos a hasa, az jó, mert akkor összeszikkadt a belseje és keveset eszik, hajtva, de bírja a munkát... Néhányan marékba csaptak és sok százan elmentek haza és reménykedve várták a következő vasárnapot, amikor rájuk süt a szerencse napja... Eltűnt a publikációs szék, a régi emberek is örök nyugalomra tértek, az új, friss, erős emberek pedig összefogtak és téglát téglára raktak. Segítettek a Kisek, a Nagyok, a Maróthyak, a Hajdúk, a Vighek, a Boruzsok, a