Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Honismereti, helytörténeti írások - Mivé lettél Zeguholmu...?

- Felforgató kommunisták...! A szukalaposi B. nagygazda azt a parancsot kapta, hogy lazán rakott szalmáskocsival vágtasson végig a Nagy utcán. Hullt a szalma, mint az őszi falevél. Seperjék a szalmát, ne csak a követ piszkálják az aljasok, a bitangok, a hazaárulók... Ha Nuszbaum doktor bácsi most is rendelne... Biztosan nem a régi szóval szólna és nem a régi receptet írná fel. - Keserűsó! Mert minden bajt a bendő okoz... Tavasszal az éretlen eper, a bódi szilva, a zsombékokban összeszedett fiókás tojás, az uraság földjéről lopott zsenge tengeri... Olyan gyenge a bél, mint az avult pókháló. Húst csak akkor lát a szem, ha a kerítésnyíláson beles a gazda portájára. Látja a tyúkot, a disznót, a pulykát és nyeli a nyálát... Dörög, dörög, de a szíve mást mond. - Van hat krajcárod a keserűsóra? - Nincs... - Tessék...! Fizetett a nép. Felásta a kertjét, elvetette a krumplit, dugdosta a hagymát és sokszor annyian kapálták a kiskertet, hogy nem látszott a Simái Kisdedóvoda fehérre meszelt hátulja... Imába foglalta a nép a neved, jó öreg Nuszbaum bácsi. Az a kis lakatosinas is, akit fültövön rúgott csépléskor a gyarmati mester. Hozzád vitt az útja. Meglapogattad a daganatot és a rendelő sarkába küldted: - Dugd be a jó füledet a mutató ujjaddal és figyelj!! Halkan súgta: - Kapsz egy pengőt...! A kisinas már nyújtotta is a markát. - Nem leszel süket. Üdvözlöm édesanyádat: Liszkát és mondd meg neki, hogy melegítsen korpát egy zacskóban és néhány napig rakja a füledre. Neked meg azt mondom, hogy jelentsd fel a mestert... Csápolt a kezével. - Döglött lovon patkó... Minden mester rugdos... Ginszler bácsi, ha ott állna a boltja előtt és most is mutatna a Nagy utcára. - Ha annyi pengőm lenne, amennyi fűszál nőtt az idén az árok partján...!