Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Honismereti, helytörténeti írások - Honvéd-áldozatok a Kastélyi-temetőben

együtt dolgozó igavonó állatoktól, amelyeknek számos betegsége az emberre nézve is veszélyt jelenthetett. A fentieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a századunk első felében élő, mezőn, réteken dolgozó parasztságunk öltözködésében, munka közben használt ruhadarabjainak, lábbelijeinek megválasztásában, kialakításában jól érvényesült a nemzedékek tapasztalatain alapuló praktikusság és nem kevésbé az adott korban különös kényszerűséggel kialakult takarékosság. Látszólag erősen érvényesült egyfajta konzervativizmus, ami azonban nemcsak a takarékosság, hanem az egészség oldaláról is elfogadhatónak minősíthető. Nem volt még akkor műanyag, de már volt gumicsizma és gumírozott esőkabát, de ezekkel nem találkozunk a mezei munkás öltözéki kelléktárában. Az átázott nemezkalap és posztóruha jó védelmet jelentett egész napon át a szántó-vető embernek. Sertésbőrből készült, "Ferkó-olajjal" bekent csizmája és bakancsa pedig állta a sarat, meleget tartott a lábköré csavart vászon "kapca" közbeiktatásával és megóvta a lábat az izzadástól, a különféle lábbetegségek, gombásodások kialakulásától. Pleskonics András Honvéd - áldozatok a Kastélyi - temetőben "Végig a Korvinkán" címen tervezett csabai utcarajzomat (a műveltebbek nyelvén szólva: utca-szociográfiámat) megalapozó terepszemléim egyikén bukkantam a Kastélyi - temető végében két második világháborús honvéd-áldozat fejfás sírjára. A temető Körgát felőli végében, a Kastély utcából a sírkertbe vezető ösvény mellett olvasható ez a két sírfölirat: Osán Gergely 1905 - 1944 X.6. Béke poraira Itt nyugszik Ács Imre Hősi halált halt 1944.