Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Honismereti, helytörténeti írások - A paraszti élet emlékei Pusztaföldvár községben

foglalkozók számát (alig 100 fő), megállapíthatjuk azt is, hogy milyen jelentős volt az a lakossági réteg, aki haszonbérlettel, feles, vagy harmados bérestanyáskodással, summásként, hónaposként és napszámoskodással, illetve uradalmi bérességgel kereste kenyerét. Befejezésül még néhány adat a község földrajzi helyéről és természeti viszonyairól, ami sok tekintetben meghatározó az itt élő emberek életében, munkájában. A község Békés megye DNy-i részén fekszik Orosházától K-re, mintegy 12 km-nyire. Felszíne tipikusan alföldi síkság. Az úgynevezett Harangos-ér vizenyős térségének kivételével, közép-kötött, jó minőségű szántóföld. Éghajlata szárazföldi 11,2 C fok középhőmérséklettel, 557 mm-es évi csapadékmennyiséggel. Pusztaföldvár parasztgazdaságainak eszközei századunk első felében A község parasztgazdaságainak eszköztára általában megegyezőséget mutat hazánk korabeli mezei, réti munkásainak szerszámaival, munkaeszközeivel. Jellemzője továbbá az, hogy a gazdaság földterületének, jószágállományának méretében igen nagy változatosságot találunk. A kis területtel, kevés jószággal rendelkező gazdaságokban zömmel a legegyszerűbb kézi eszközöket használták, szemben a közepes, vagy nagyobb gazdaságokkal, amelyekben már nem ritkák a nagyobb teljesítményre képes, járgányos, illetve motoros meghajtással működő - az adott korban mindenképpen modernnek tekinthető - gépek. Az egyszerűbbektől a fejlettebbek felé haladva, tekintsük át ezeket az eszközöket. 1./ Milyen eszközöket vittek magukkal a mezei, réti munkások és miket kaptak munkaadóiktól? Amennyiben a mezei munkások saját eszközeit fontosság, illetve a használat gyakorisága szerint állítjuk sorrendbe, úgy legelőször a kapáról, kaszáról, sarlóról, gereblyéről és a szárvágóról kell emh'tést tennünk. Ezek oly mértékben személyes eszközei voltak a mezőn dolgozó parasztembernek, hogy igazság szerint még családon belül sem szívesen cserélgették. Kivételt képeztek talán a kapák, amelyeknek alakja, mérete elég nagy vál-