Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)
Honismereti, helytörténeti írások - A battonyai szerbek optálása 1923-1930
hogy tudomása szerint még vagy 100 battonyai lakos akar kitelepülni és a jugoszláv követséggel állanak kapcsolatban. Battonya népessége a főképp a szerbek 1923. évi optálása miatt csökkent. 1920-ban, a népszámláláskor ' 13 437 lakost találtak, 1930-ban 12718-at. Tehát 1019 a különbség. A kivándorlókból 102-nek volt ingatlana, amelyet 1923-ban eladtak 55 magyar, 25 szerb és 23 román nemzetiségű magyar állampolgárnak. A kitelepültek helyzetéről hitelesnek tűnő forrásból értesültünk, éspedig azoknak a beszámolóiból, akik 1924 és 1927 között visszatértek Battonyára és letelepedési, munkavállalási, és tartózkodási engedélyért és egyben magyar állampolgárságért folyamodtak. Ilyen egyén 11 volt. (876-an távoztak el.) E 11-ből 8-an 1930. október 23-án a Belügyminiszterhez fordultak azzal, hogy függessze föl kiutasításukat. A kérést a belügyminiszter külön-külön bírálta el. Az egyes személyek ügyével kapcsolatosan keletkezett hatósági iratokból ismerhetjük meg az egyéni sorsokat és a hivatalok eljárását, amely különben az optáns - ügyben a két fél; a Magyarország és Jugoszlávia között kötött megállapodásokon alapult. Ennek lényege, hogy ha valaki optait, választott a lehetséges kétféle állampolgárság között, amennyiben visszatért Magyarországra, itt már az állampolgársággal járó előnyöknek nem lehetett a birtokában, ideiglenesen kaphatott tartózkodási és munkavállalási engedélyt, de állampolgárságot nem szerezhetett. Az ilyen "hazatérőnek" előbb-utóbb vissza kellett térnie Jugoszláviába. Ugyanez volt a Jugoszláviából Magyarországra optáltak helyzete is a viszonosság alapján. Alább néhány egyéni sorsot, konkrét esetet ismertetünk. 1./ Posnvák Milán . 1875-ben született Battonyán, családjával optait. Beköltözési engedély iránti kérvényében írja: "... a különféle ígéretek hatása alatt távozott és ott nagy nyomorba jutott". 1927 októberében Horgosnál kelt át és Szegedre érkezett. Battonyán lakott és a rokonsága is ott élt. Jugoszláviában nem volt megélhetése. Kunágotán báró Urbán Péter uradalmában gazdasági cselédként alkalmazták, az Országos Gazdasági Munkaközvetítő Iroda (OGMI) véleménye alapján munkavállalási és tartózkodási engedélyt kapott 1929. február l-ig. Később a mezőhegyesi ménesbirtokon alkalmazták. Időközben beköltözési engedélyt kért, ehhez a népjóléti minisztérium nem járult hozzá. Idézzük az indoklást, amely valamennyi kérelmező esetében azonos:
