Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Honismereti, helytörténeti írások - A battonyai szerbek optálása 1923-1930

alkalmazottak kíséretében fejtették ki működésüket abban az irányban, hogy a már jelentkezett eltelepülőket bíztassák és reménységüket táplálják abban a tekintetben, hogy sorsuk jobbra fog fordulni. A főispán a minisztérium utasítására a battonyai szerbeket a követség támogatására szólította fel: kísérjék figyelemmel működésüket és az'esetleges túlkapást azonnaljelentsék. Az eltelepülni szándékozók névsora alapján a belügyminisztérium 1923. november 25-i keletű leiratában tudatta, hogy optálásukat a befogadó állam elfogadta, a költözködők ingatlanaikat magukkal vihetik. A hatóságok folytatta a minisztérium - kísérjék figyelemmel a költözködést, nehogy "életviszonyaiknak meg nem felelő értékeket is magukkal vigyenek". Ezután az illetékes szervek gyakori levélváltásba kezdtek. Ennek során a községi elöljáróság bejelentette a főszolgabírónak, hogy az optálók I. csoportjából 125 család, a II. csoportból 88 család jelentkezett a kivándorlásra. Közölték, hogy a szerb lelkész, akinek a nevét nem tüntették fel, bejelentette, hogy 17 család úgy döntött, hogy itthon marad. Tudatta az elöljáróság azt is, hogy az eltávozók a kivinni szándékolt élelmi cikkekről készített leltárt felterjesztették a minisztériumhoz. Ebből az tűnik ki, hogy a kivándorlásnak nem a hatóságokon keresztül jutott el minden mozzanata a kormányzat szerveihez. Az elöljáróság azt is közülte, hogy a kivándorolni szándékozók jórészt már eladták házaikat, hogy abból szerezzék be jószágaikat és az élelmi cikkek nagy részét. Hozzáfűzte az elöljáróság, hogy mire sorra kerül a község elhagyása, bizonyos, hogy a beszerzett élelmi készlet már jócskán megcsappan és akkor megint kénytelenek lesznek újabbat szerezni, hogy szükségleteiket meghaladó mennyiséget szállíthassanak. Ez volt a helyzet 1923. január közepén. Az elöljáróság úgy látta, hogy a görögkeleti szerb lelkész vezeti a kivándorlási akciót. A hatóságokat rendkívül érdekelte az, hogy a kivándorlók honnan szerzik a pénzt az élelmiszerek és a jpszágok bevásárlására. Azt kellett az elöljáróságnak kiderítenie bizalmas úton, hogy a 134 battonyai család, valamint a mezőhegyesi ménesbirtokon alkalmazott 30 munkás nem vásárol-e össze kivitel céljából állatokat, mezőgazdasági terményeket és élelmiszereket. A mezőhegyesi elöljáróság megállapította, hogy a 30 munkás közül senki sem vásárolt fel állatot és terményeket. A battonyaiak jelentették, hogy a kivándorlók egy része lovakat vásárolt, sőt terményeket is, melyeket magukkal kívántak vinni. Nagy részük munkásember, akik a lovakat, valamint a terményeket házaik eladásából szerezték be. A hatósági közegek végigjárhatták a házakat és érdeklődtek, kutathattak is