Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Gyula első ismertetői, történetírói - Gyula város első történetírója: Ecsedy Gábor

rendező, templomot bővítő, iskolát és orgonát építtető lelkésznek mutatják. 1828-ban Békés, 1830-ban Csongrád és Csanád vármegye tiszteletbeli táblabírája lett. Ebben a minőségben rendszeresen részt vett a gyulai megyegyűléseken. Gyulai életét emellett írásbeli tevékenység kísérte. Feljegyzései kisebb részben az egyházi iratokban, nagyobb részben a debreceni református kollégium könyvtárában őrzött kézirataiban maradtak fenn. Két kötet a jellemző Sokféle címet viseli. Ez a különben a korban elterjedt "műfaj" azt jelenti, hogy tulajdonosa kölcsönkapott nyomtatott, vagy kézzel írott olvasmányokból üres könyvekbe mindazt belemásolta teljes terjedelmében vagy kivonatosan, amit érdemesnek tartott magának és utódainak megőrizni. Kicsit az akkor még drága pénzen vásárolható házi könyvtárat, kicsit a ritkán megjelenő újságokat és folyóiratokat helyettesítette. Ecsedy főliánsaiban számos saját vers, főleg köszöntő, továbbá igen változatos témájú anekdoták olvashatók, melyekben a debreceni diákélet és a kisnemesi - honoráciorok kedélyes világa tükröződik. Történeti és természettudományi érdeklődés is helyet kapott benne egy hosszabb vallásbölcseleti kompilációban sűrűsödve. Ecsedy Gábor kb. 1822 és 1840 között írta tele a külön e célra készíttetett köteteket, részint folyamatosan új anyaggal, részint korábbi feljegyzéseit másolva. Egy harmadik kötet 1834-től 1852-ig, a halála előtti napokig a gyulai időjárásról és a természeti tüneményekről tett feljegyzéseit tartalmazza, szintén természettudományos érdeklődése mellett tanúskodva. Egyetlen nyomtatásban megjelent műve, amely nevét valójában fenntartotta, az első tartós életű magyar folyóiratban, a Tudományos Gyűjtemény 1832. évi kötetében két részletben látott napvilágot (X. k. 13-37, XI. k. 3-40. oldal). A fejezetekre tagolt mű először a város (Gyula) földrajzi fekvését írja le, majd a legkorábbi kortól ismerteti történetét, elsősorban a vár építéstörténetével és a törökvilággal foglalkozva. Nagy teret szentel az alig száz esztendővel korábbi jelentős eseménynek, az 1735. évi parasztfelkelésnek. Terjedelmes rész mutatja be az ikertelepülés, Magyares Német-Gyula korabeli életét, nevezetességeit, gazdaságát, lakóit, egyházait. Ecsedy Gábor dolgozata magán viseli az úttörés minden jellegzetes bélyegét. Nem volt, nem is lehetett képzett szaktörténész. Őstörténeti és koraközépkori fejtegetései már a maguk korában sem nevezhetők korszerűnek. Humanista és barokk szerzőket is forgatott, kiknek történeti ismeretei kezdetlegesek voltak, de használta neves professzora, Budai