Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

A Körös-vidék szülöttei, országos és helyi jelentőségű kiválóságai. Jubileumi gondolatok - Megemlékezés József Dezsőről, halálának 25. évfordulóján

Néha meglátogatott bennünket Kohán György és Bíró György festőművész is. Tetszett nekik, ahogyan Dezső bácsi fehér köpenyben egyik rajzbaktól a másikig libben s figyelemmel kíséri, hogyan alakul a papíron a fej, vagy alak, suttog, vagy hangosan szól. Nem is avatkoztak bele tanítási módszerébe, tudták, vérbeli pedagógus, jó kezekben vagyunk. Később ebből a szabadiskolából szervezte Dezső bácsi azt a képzőművészeti szakkört, amely ma is kitűnően működik az Erkel Ferenc Művelődési Központban. Sok-sok fiatal tanult ebben a szakkörben nem kötelezően, de kedvtelésből. Számtalan emberrel találkoztam a városban, akik szívesen emlékeznek arra az időre, amikor Dezső bácsi szakkörébe jártak. Felnőtt korban. Mint főiskolás, szünidőben - amit mindig Gyulán töltöttem - meglátogattam Dezső bácsit, nemcsak a szakkörben, de a lakásán is. Ekkor már felnőttként kezelt. Hívott és megmutatta saját főiskolai tanulmányait. Tökéletes akadémiai tudással megoldott szénrajzok voltak. Csak bámultam. Sokat mesélt Révész Imre és Edvi Illés Aladár mestereiről, az akkori főiskolai életről. Hiába kapott kitűnő képzést, hiába rajzolt, festett nagyszerűen, mégsem merte vállalni a szabad művész életét. Viszont mint polgári iskolai tanár, élvezte a biztonságos élet kényelmét. Tudását meg szétosztotta tanítványai között. így megsokszorozódott. A tehetséget tévedhetetlenül felismerte és mindig támogatta. Kohán György is nagyra becsülte. Szerette mint embert és pedagógust, mindig is első mesterének tartotta. Dezső bácsi Gyula város művészeinek adatait lelkiismeretesen gyűjtötte. Munkatársa volt a négykötetes művészeti lexikonnak és az ő érdeme, hogy a gyulai művészek adatai is szerepelnek ebben a kiadványban. Nyugdíjas korában is fáradhatatlan volt. Maga köré gyűjtötte nemcsak a fiatalokat, de azokat a felnőtteket is, akik a rajzban, festésben, mintázásban találtak örömet, kikapcsolódást. A szakkör volt mindene. Ha utcán találkoztunk, mindig elkísértem. Soha sem sietett, lassan sétálva, de ritmikusan, felemelt fejjel járt, mint aki a fákat, madarakat figyeli, vagy az eget kémleli. Beszélgettünk. Tárlatokról - amelyeken most már közösen vettünk részt -, új törekvésekről, fiatalokról, az életről. Gyakran panaszkodott ízületi bántalmairól, időnként nehezére esett a járás. Csodáltam azt az akaraterőt, amellyel visszanyerte egészséges mozgását. Ő hívta fel a figyelmemet arra is, milyen fontos a mozgás szabad levegőn. Amikor már keveset járt az utcán, meglátogattam Ecsedi utcai otthonában, ahol felesége, Ica néni társaságában hangulatos estéket töltöttünk egy csésze tea