Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)
A Körös-vidék szülöttei, országos és helyi jelentőségű kiválóságai. Jubileumi gondolatok - Blanár László, "a nép orvosa" (1890-1952)
népügyészi kinevezése. Sárkány - mint volt munkaszolgálatos - sok üldözést átélt, sebzett lelkű emberként érkezett Gyulára s így aligha lehetett pártatlan az akkor eléje került politikai perekben. (Ez egyébként akkor országos jelenség és probléma volt - úgy ügyészi, mint bírói és rendőri területen egyaránt.) Időközben Blanár újabb és újabb tapasztalatokat szerzett, melyek jelezték: a közeli jövő nem ideális elképzelései, vágyai szerint formálódik majd. 1945. január elején a Szovjetunióba deportálták a gyulai és Békés megyei németek egy részét, zömmel ártatlan fiatalokat, apákat, anyákat. Különösen igazságtalan volt ez Gyulán, ahol még Volksbund szervezet sem működött s az egész svábság hű volt a magyarsághoz, toleráns és asszimiláns hajlandóságú volt. Blanár fel is emelte szavát (jó viszonyban volt a helyi szovjet vezetőkkel), de nem érhetett el eredményt a Moszkvából vezényelt, és az NKVD által lebonyolított akcióval szemben. Ezt követően láthatóan fokozódott az MKP erőszakossága, törekvése a bolsevik jellegű kisebbségi diktatúrára. Elérkezett 1948-49. Épültek és bővültek az internáló táborok, megindult a kitelepítettek áradata a kényszerlakhelyek felé. Sorra indították a büntetőpereket a beszolgáltatással, békekölcsön-jegyzéssel, adóval agyonsanyargatott parasztok ellen. Ez már nem a Blanár világa volt; olvasott, művelt emberként, humanistaként nem azonosulhatott az idegen érdekek szolgálatában álló, ördögi politikát folytató néhány értelmiségi kalandor által vezetett lumpenproletár-diktatúrával. Nem mutatta, nem beszélt róla, de egyre komorabb lett és gyógyszereken élt... Szinte minden napjára jutott egy-egy nehéz feladat. Orvostársai ellen, mint értelmiségiek ellen, napirenden voltak a politikai akciók; Blanár, amig tehette, minden arra érdemesért kiállt. Mindenki számíthatott rá, ha igazságtalanul bajbakerült. Kardoskúton is épült egy internálótábor. Blanár, mint megyei főorvos (1950-től már Csabára, az új megyeszékhelyre kellett naponta beutaznia) emberséges volt a kitelepítettekkel, igyekezett tűrhető körülményeket biztosíttatni számukra. Egy kitelepített szülő nőt pl. autón bevitt a megyei kórházba. Támadások kereszttüzébe került "az ellenséggel rokonszenvezőként", pártfegyelmi-eljárást is indítottak ellene. Joggal érezhette úgy, hogy veszélybe került. A konstruált perek, a gyilkosságok, a csabai kulákakasztás ideje ez... Jellemző a korra: az akkori megyei tanácselnök Blanár vejéhez (dr.Roisz László, akkor pénzügyi osztályvezető a megyei tanácsnál, tehát apósa kollégája) így fordult egyszer, gyilkos humorral:
