Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

A Körös-vidék szülöttei, országos és helyi jelentőségű kiválóságai. Jubileumi gondolatok - Szétváló utak

dom, hogy azoknak, akik ezekre az elvekre emlékeztek, milyen keservesen kellett csalódniok. Mi zsidók vagyunk, és velünk ma igen-igen sok igazságtalanság történik sokfelé. Egyelőre tény azonban, hogy Magyarországon minden megkülönböztetés és diminuáció dacára is, mégsem ment el a kormány addig, ameddig elment Németországban. Mégis sokszor kell arra gondolnom, hogy mennyire bizonytalan a sorsom, nemcsak a magamé, hanem az egész családomé, azé a vállalaté, amelyet 59 esztendei kemény munkával építettünk fel, igazán sok önfeláldozással, nem közönséges képességekkel, és felfejlesztettük olyan színvonalra, hogy ma már talán az egész világon ismerik a legjobb és legtájékozottabb szakemberek. Mondom, a magam és a hozzám tartozók jövőjét sokszor nagyon is bizonytalannak látom, de most nem zsidó szemmel, hanem magyar szemmel nézem a dolgokat. Márpedig magyar szemmel meg kell állapítanunk azt, hogy eddig Magyarország nem kapott soha senkitől semmit, csak a németektől, illetve a revizionista államoktól. Talán tudod, hogy annak idején Apponyinak, Bethlennek, Telekinek és az egész békedelegációnak egyetlen érvét meg nem hallgatták, egyetlen adatát felül nem vizsgálták. Akkor semmi nem fájt az angoloknak és az amerikaiaknak, ami velünk történt. Bármilyen messze is van az az idő: hidd el, alig-alig van ebben az országban ember, aki vagy a maga, vagy közeli hozzátartozója bőrén ne érezte volna a trianoni katasztrófa következményeit. A sok-sok esztendeig tartó munkanélküliség, a fiatalság abszolút reménytelen helyzete, az építő munka rengeteg akadálya megrontotta itt az életet. Az egész akkor demokratikus jelszavak hangoztatása közben történt. És a demokrácia jelszava alatt építették fel a szomszéd államokat, amelyek velünk szemben ezeket az elveket egészen képtelen módon érvényesítették. Hogy kikkel szövetkeztek ellenünk, arra elég utalnunk Romániára, amely államnak és társadalmának erkölcsi alapjai eléggé kibontakoztak az elmúlt néhány esztendőben. Én készséggel elismerem azt, amit a csehek a maguk kultúrája terén építettek. De hogy a magyarokkal való bánásmódjuk milyen volt, arról éppen elegendő adat van. Most, hogy újra mi építünk fel közigazgatást a Felvidéken, rengeteg adat jut el hozzám arról, miképpen kezelték Kárpátalját és a szlovákokat, a magyarokról nem szólva. Híres szervezőképességük odafent nem érvényesülhetett azért, mert mindenből politikumot csináltak, s a községi pótadórendszertől kezdve végig minden arra volt jó, hogy maguknak kedvezzenek és mindenki mást megrövidítsenek. Az ő területük és a románoké annyira kibővült, hogy