Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

AZ EURÓPAISÁG, HONISMERET ÉS REFORMGONDGLKODÁS TÖRTÉNETÉHEZ

megyék közt is. A békési operátum az egyik legprogresszívebb volt: állást foglalt a céhek eltörlése, a törvény előtti egyenlőség, a jobbágyok földtulajdona, hivatalképessége, az úriszék eltörlése, az örökváltság, sőt a részleges közteherviselés és a népképviselet mellett. A megye politizáló nemessége figyelemre méltó utat tett meg. A XVIII. sz. végi (1793/94) operátumok idején a megye még egyetlen előremutató gondolatot sem volt képes rögzíteni - s 1830-32-re az élvonalba emelkedett, Pest, Zala, Bihar, Szatmár és Zemplén mellé. (Hasonló metamorphózison esett át a szomszédos Csanád és Csongrád is!) Az 1832. végén induló országgyűlésen a kezdeményezés kezdettől a reformerek kezében volt. A megyei követutasítások lehetővé tették a reformmozgalom megszerveződését, átfogó reformkoncepció országgyűlési képviseletét - legalábbis az alsó táblán. A mozgalomnak tervei, érvei és remek vezetői (Kölcsey, Wesselényi, Beöthy, Klauzál, Deák) voltak. A kormánypárt érveket nem tudott a reformigénnyel szembe szegezni így csak a szimpla tagadásig juthatott el és ennek érdekében aknázta ki országgyűlési lehetőségeit: a főrendi tábla lojalitását és konzervativizmusát ill. a királyi szó döntő szerepét. Bécs és a kormánypárt is megérezte: a hatalomról van szó. Ha az ellenzék az érdekegyesítés alapján, hátában a felszabaduló jobbágysággal kezdeményezi és kierőszakolja a polgári reformot, akkor a hatalmi struktúra sem maradhat változatlan . A döntő összecsapás az úrbéri kérdéskör kapcsán bontakozott ki. A kormányzat minden aulikus erőt mozgósított a megyékben, nem vetve meg a korteskedést, az árulásra - elv feladásra bíztatást hivatali pozíciók ígéretével erősítve; így érte el, hogy a kulcskérdésben, az örökváltság ügyében a megyék követutasításai sorban megváltoztak, azaz, az aknamunka eredményeként a reformereket éppen bázisuk, a megyei közgyűlések sora hagyta cserben. A kormányzat elérte célját: a látszat az volt, hogy az örökváltságot a megyék nemessége buktatta meg. Békés megye azonban - mások mellett - szilárdan reformer maradt. 1835. február elején körlevelet intézett a megyékhez, melyben felszólította azokat, hogy álljanak vissza az örökváltság és a hasonló módon elbuktatott úriszéki reform ill. a jobbágyok személyi és vagyoni biztonságának elve mellé. A kormányzat ekkor elszánta magát arra, hogy jogsértő támadást intézzen a megyei közgyűlések nyilvánossága, a megyék közti kapcsolattartás lehetősége és a szólásszabadság ellen. Békést királyi leirat intette meg, amely a megye körlevelét lázítónak és törvényellenesnek ti-