Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

KÉT ÜNNEPI BESZÉD. MÁRCIUS 15 MEGÜNNEPLÉSE GYULÁN, 1989

húzó erőkkel való küzdelmet. Vállalni kell az áldozatokat! Ma a mi sorsunk, és gyermekeink sorsa dől el. Nem mindegy tudunk-e méltó utódai lenni a márciusi ifjaknak. Ha ma elszalasztjuk a pillanatot, talán észre sem vesszük. De az utókor számonkéri majd e nemzedéken a mulasztást, és akkor mai tétlenségünk bűnné válik. "Mert növeli, ki elfödi a bajt. Lehetett, de már nem lehet, hogy befogott füllel és eltakart szemmel tartsanak, ha pusztít a förgeteg, s majd szidjanak, nem segítettetek!" Száznegyvenegy évvel ezelőtt forradalom volt és hősies küzdelem kezdődött a szabadságért, amely egy időre az európai progresszió élvonalába emelte hazánkat. Ránk figyelt az öreg kontinens. Most ismét a világ érdeklődésének hatókörébe kerültünk. Kíváncsian és többnyire rokonszenvvel figyelik erőfeszítéseinket, vajon sikerül-e reformokkal e válságos helyzetből kitörnünk. A külpolitikai feltételek kétségkívül jobbak ma, mint a múlt század derekán voltak. Az akkori nagyhatalmi érdekek halálra ítélték a forradalmat és szabadságharcot, mostani törekvéseink fő iránya viszont megegyezik a világpolitika és az emberiség jövőbeni érdekeivel. ülyan helyzetben vagyunk, hogy sikerünk, vagy kudarcunk szinte kizárólag csak rajtunk múlik. "Hazát kell teremteni! Egy új hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is! Kell alkotni egy új hazát, ahol ne legyenek kiváltságok kevély, nagy tornyai, sötét barlangok, denevértanyák, Egy új hazát, hol minden szögletig eljut a nap, s a tiszta levegő." Tudunk-e élni a történelmi lehetőséggel? Tudunk, ha szót értünk egymással, ha a különböző réteg és csoportérdekek összehajlanak. Ha összefogunk végre az új haza érdekében. Hát! "Kelj magyar ifjúság, légy Te virág magad! Nem hála füzérbe görbítve - légy szabad virág, szabad földön, hogy árván maradva megrablott birtokán, mondhassa a magyar. Kicsi az én