Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)
1889, 1964. RÉGI ÚJSÁGOK TANÚSÁGA
te a kivonulást a lakásépítésből, amit az ország bérhelyzete egyáltalán nem indokolt. Kialakult az azóta is létező éles konfliktus: míg ezrek fél vagy egész élet munkájával, eladósodva, életnívójukat erősen korlátozva építkeztek, hogy lakhassanak - mások, s korántsem csak a szegényebb és a nagycsaládos rétegek ingyen jutottak lakáshoz, sokszor nem is akármilyenhez... Az 1965. évi terv jelzi: az 50-es évek első felében folytatott erőltetett ütemű és előnytelen szerkezetű iparosítás, a jövedelemteremtő ágazatoktól, vállalatoktól és a mezőgazdaságtól a jövedelmet károsan elvonó politika korrekciójára csak igen bátortalan lépéseket terveztek: igyekeztek kissé visszafogni az ipari növekedést s a termékszerkezetet valamelyest közelíteni a lakossági igényekhez; ám közben a kohászat is megkapta a növekedéshez (!) szükséges beruházásokat. A beruházások szigorúan centralizálva voltak, ehhez pedig az volt szükséges, hogy a termelőegységektől elvonják az önköltség feletti jövedelmeket; a jövedelem nem maradhatott ott, ahol megtermelték ill. oda jutott, ahová a mindenkori vezetés napi politikai, sokszor személyes jellegű döntései juttatták; korántsem a gazdaságosság és a hatékonyság volt az alapvető cél. A terv az életnívó stabilizálását kívánta, javuló ellátást ígért (amit az adott alacsony szintet alapul véve aztán teljesíthetett is). Ami viszont máig ható problémák és gátak forrása lett: az infrastruktúrára igen-igen keveset szánt a terv! A mezőgazdaság számára - bár a szövetkezet-szervezés befejeztével erre nagy szükség lett volna - jelentősebb összegeket aligha biztosított a terv, hiszen az ágazat mindössze 1,5-2 %-os növekedéssel számolhatott. A kulisszák mögött már készülő agrárreformról egy szó sem állt az újságban; igaz - volt már róla szó - a gazdaságpolitika, az átfogó és döntő intézkedések megtétele és előkészítése akkor igen kevesek privilégiuma volt; a lakosságnak be kellett érnie a központilag adagolt, összefüggéseiből és információs bázisaiból kiemelt és alaposan megszűrt adatokkal. Végezetül említsük meg - az igazság kedvéért -, hogy a lap hetenkénti, vasárnapi "Köröstáj" c. rovatában időnként a képzettebb, igényesebb olvasó is találhatott kedvére valót. A teljesség igénye nélkül említsük meg a Gyóni Géza diákéveiről szóló sorozatot (máj. 10-től), Fekete Gyula lírai írását ("Örök szeptember") az iskolakezdésről ill. a régiót érdeklő különböző könyvekről írt recenziókat. A történészeket és néprajzosokat két remek kötet és megörvendeztette ez évben: Szabó Ferenc tanulmánya a dél-alföldi betyárvilágról és Nagy Gyula könyve a
