Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

KÉT ÜNNEPI BESZÉD. MÁRCIUS 15 MEGÜNNEPLÉSE GYULÁN, 1989

fogásolják, miért nem beszél az eredményekről is. Gondolom azért, amiért én sem, mert az úgynevezett eredményeink jó része juttatta az országot mai válságunkhoz, gazdaságunk közelgő összeomlásához. Milyen hazug eredmény volt például a korábbi viszonylag magas életszínvonalunk, és milyen eredménye lesz a mai rendszernek és kormánynak a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer néhány év múlva, amikor bebizonyosodik, hogy költségeivel csak tovább mélyítette gazdasági válságunkat, energiatermelése közben pedig természeti környezetünket rombolja. A gyulai FIDESZ-csoport nemrég egyetlen délután több mint 900, a vízierőmű építésének leállítását és népszavazás elrendelését követelő aláírást gyűjtött városunkban; köszönet érte. Ünnepi gondolataimat nem véletlenül kezdtem 1956-ra való utalással. A Münnich Ferenc Társaság szerint az 1956-os események népfelkeléssé minősítése lejáratja az 1848-as forradalmat. Véleményünk szerint épp ellenkezőleg, mert 1956 októberében ugyanaz a szabadságra vágyó lélek feszült neki korlátai lebontásának, amely 1848 márciusában. Az MSZMP KB felszabadító erejű állásfoglalása az események rokon jellegére utal, s így az első lépés az igazság elimseréséhez, ahhoz, hogy a magyarországi sztálinizmus bűnei, az 1956-os politikai vezetés végzetes vaksága véres nemzeti felkelésbe, forradalomba, a szovjet katonai intervenció pedig tragikus szabadságnarcba kergette a magyar népet. A népharag jogos megnyilvánulásai közben természetesen törvénytelen atrocitások, lincselések, gyilkosságok is előfordultak, de a történelem kivétele az olyan forradalom, amely nem követel ártatlan áldozatokat. Az 1960-ig börtönben ülő nagy magyar író, Déry Tibor fogalmazása nemcsak szemléletes, de az események jellegét is megvilágító erejű, amikor azt írja: "... az árnak az irányát vajon a szenny szabja-e meg, amelyet magával sodor?" Épp ez a szenny azonban az, ami miatt a keresztény humanizmus erkölcsi talaján álló, a lelki és a fizikai terror bármely formáját elutasító ember soha nem kívánhatja a forradalmat. Épp ezért hirdeti az MDF is az erőszakmentességet, épp ezért keresi azt a lefegyverző gesztust, azokat a demokratikus technikákat, amelyek segítségével a felhalmozódott társadalmi-politikai feszültségek békés módon levezethetők. Hölgyeim és Uraim! Polgártársak! Ünneplő magyarok! Barátaim! Csak azzal zárhatom beszédemet, amivel kezdtem: "Rabok legyünk, vagy szabadok?/Ez a kérdés, válasszatok!" De ne esküdjünk! Cselekedjünk! Szabadítsuk fel önmagunkat!