Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

KÉT ÜNNEPI BESZÉD. MÁRCIUS 15 MEGÜNNEPLÉSE GYULÁN, 1989

ELEK TIBOR (MDF) BESZÉDE "Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!"* Tisztelt egybegyűltek, ünneplő magyarok! Önök előtt, ilyen tömeg előtt, azt hiszem, 1956 októbere óta szívből, őszintén és szabadon senki nem beszélhetett. Rendkívüli megtiszteltetésben van hát részem, épp ezért a felelősség óriási súlyát is érzékelem. Legszívesebben nem is mondanék mást: "Rabok legyünk, vagy szabadok ?/Ez a kérdés, válasszatok!", s ezután már csak a néma csönd következne, amíg le nem telik a számomra szabott idő. Most azonban beszélni kell, mégha tisztában vagyok is azzal, hogy a magyar nyelv szép szavai lassan úgy veszítik hitelüket, mint forintjaink az értéküket. Beszélni kell, mert ez a rámutatások, a megnevezések, a kimondások ideje, vagy ahogy Pozsgay Imre fogalmazta a minap, nem a leszámolások, de az elszámolások ideje. "Rabok legyünk, vagy szabadok?" Tegnap este egy több száz fős tömeg skandálta itt, az MDF és a FIDESZ gyertyás megemlékezésén Petőfi versét, s nem véletlenül. A legutóbbi 140 év magyar történelme egyetlen pillanatra sem tette számunkra feledhetővé az 1848 március tizenötödike szabad sajtója által kinyomtatott szent sorokat. A kérdés itt van most is, körbelengi ünneplő tereinket, belénk ivódik, vele születünk, vele halunk meg, vele születnek gyermekeink, a kérdés bennünk van. Vajon nem illúzió-e a választás lehetősége? Ebben a térségben vajon valóban megadatik-e ma az egyes ember és a nemzet számára, hogy végre saját kezébe vegye saját sorsának irányítását? Megadatik-e, hogy a jogaira és méltóságára ébredő egyén és közösség legjobb képességeinek szabad kibontakoztatása révén, a mások eltiprása nélkül, önnön felemelkedését szolgálhassa? Megadatik-e, hogy emberi és állampolgári jogaink mindennapi gyakorlása éppolyan félelem nélküli, természetes cselekedet legyen, mint ahogy nap mint nap kitárjuk ablakainkat, hogy friss levegő tóduljon szobánkba az elhasználódott helyébe? S megadatik-e, hogy valóban félelem nélkül nyissuk ki ablakainkat, s a beáramló levegő valóban friss legyen mindig? Kérdéseimet folytathatnám a végtelenségig, válasz azonban nincs.