Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK

Nyugat-európai útján Anglián kivül megfordul Németországban, Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban, Svájcban és Olaszországban is. Hazatérve nagy feladat várta: 1847. július 6-án megválasztják a Tiszaszabályozó Társulat egyik alosztályaként működő Körös-szabályozó Társulat osztálymérnökévé. Ezzel a Körösök és a Berettyó völgye folyószabályozási és ármentesítési munkáinak élére a világ egyik legjobb egyetemén képzett, nemzetközi kitekintésű, több nyelvet beszélő s nem utolsósorban sokoldalúan művelt ember került, akinek életműve e pozitívumokat tükrözte is. 1847-et írunk tehát és Békés vármegye ekkorra már kényszerhelyzetbe került, hiszen az igyekvőbb aradiak - ahol mellesleg József nádor birtokai is voltak - már végrehajtották a Fehér-Körös szabályozását. A lefolyást akadályozó vízimalmokat egy újonnan épített malomcsatornára telepítették át, az árterületet leszűkítették, így az addig lassú ütemben levonuló árhullámok most hirtelen és magasabb vízszinttel zúdultak az alsó területekre, elsősorban Gyulát veszélyeztetve. Keczkés Károly, a tiszai társulat főmérnöke és Bodoki 1848 tavaszára elkészítette a Békés vármegye területére vonatkozó terveket; megvalósításukat a szabadságharc miatt csak az ötvenes évek elején tűzhették napirendre. Az abszolutizmus egyébként támogatta a vízszabályozások ügyét, többek között azon meggondolásból is, hogy a politikáról a gazdasági ügyekre terelje a figyelmet. A program végrehajtására 1853-ban megalakították az Alsó-Fehérkörösi Ármentesítő Társulatot. Közvetlenül a munkálatok megkezdése előtt tragikus, de váratlannak nem mondható esemény következett be. 1855 kora tavaszán az árvíz elöntötte Gyula nagy részét. Február 13-tól március 24-ig - a tanyákat is beleszámítva - 1500 ház került víz alá, amelyből 600 romba is dőlt. Az árvízkárokat Albrecht főherceg, Magyarország akkori kormányzója is megszemlélte, majd 1856. október 27-én kelt rendeletével utasítást adott a már kész terv átdolgozására. Ezt az eseményt érdemes közelebbről is szemügyre vennünk, ugyanis máig ható tanulsága van annak, ahogy az államigazgatás a szakmai szempontok felülbírálásával döntött. A kormányzó rendelete alapján a Fehér-Körösnek Gyulavarsánd és Békés között új medret ástak, hogy Gyulát és Békéscsabát megszabadítsák a közvetlen árvízveszélytől. Bodoki ellenezte a tervet, szerinte a szabályozást a Gyulán át húzódó eredeti meder, a mai Élővízcsatorna nyomvonalának megtartásával kellett volna elvégezni. Halljuk azonban őt. ma-