Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)
AZ EURÓPAISÁG, HONISMERET ÉS REFORMGONDGLKODÁS TÖRTÉNETÉHEZ
BÉKÉS MEGYE A REFORMMOZGALOM ÉLVONALÁBAN (150 éves országgyűlési követutasítás 1839-ből) 1830 táján egyre nyilvánvalóbbá vált a feudalizmus magyarországi válsága. A kor kihívásai elől nem bújhattak el az akkor a politikában szinte kizárólagos jogosítványokkal rendelkező nemesség gondolkodó legjobbjai. Sőt! A kihívások, a gondolat-ébredés jegyében alig néhány év alatt kiváló, felkészült, a polgári reform iránt elkötelezett politikusok sora tünt fel a megyei közgyűléseken és az országgyűlésen is: olyanok, akik Nyugat-Európa bármely parlamentjének díszei lehettek volna. A feudalizmus felett megkondult a lélekharang és szólt 1848-ig akkoris, ha egyesek nem hallották, mások pedig igyekeztek elnémítani. Az 1827-es törvények alapján országos bizottság készített írásos munkálatokat, ún. operátumokat az ország legfontosabb politikai-gazdasági-társadalmi kérdéseiről, a teendőkről - a feudalizmus korszerűsítése jegyében. Az operátumokat aztán 1830-32-ben megyénkénti bizottságok vitatták meg s így készültek el a megyei operátumok, melyek közül nem egy már nem állt meg a korszerűsítésnél: több ponton a polgári társadalom megteremtése vált célkitűzéssé. A megyei viták során a résztvevők szembesültek a gondokkal, s át kellett gondolniuk a jövőt. A Werbőczyn nevelkedett és az abszolutizmus évtizedei alatt passzivitáshoz szokott, kiváltságait élvező táblabírák és kormányhivatalnokok hallatlan követelésekkel kerültek szembe: az ősiség eltörlésével, a jobbágyterhek örökös megváltásával, közteherviseléssel, törvény előtti egyenlőséggel, sajtószabadsággal, népképviselettel. A kezdeményezés természetszerűen csúszott át a nemesség legképzettebb, értelmiségi elemeinek kezébe - akik kezdetben jónéhány megyében váratlanul átütő sikert értek el. Közben megjelent és hatott Széchenyi Hitele, majd a Stádium is, kész programot adva a liberális reformereknek. Az 1831-es felvidéki parasztfelkelés pedig jelezte: a jobbágyság sokáig már nem tartható a jogfosztottság és kizsákmányoltság helyzetében. Wesselényi, Kölcsey, Kossuth és mások megértették a figyelmeztetést s kidolgozták az érdekegyesítés programját, elkerülendő a kétfrontos harcot az abszolutizmus és a jobbágyság szorításában. A lengyel felkelés (1830) sem csupán a régi magyar-lengyel sorsközösség gondolatát élesztette fel, hanem erősítette a bécsi feudális abszolutizmus elleni érzelmeket is. Békés megye megbecsült helyet vívott ki magának a reformer többségű