Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

AZ EURÓPAISÁG, HONISMERET ÉS REFORMGONDGLKODÁS TÖRTÉNETÉHEZ

dens másolt le ifjúkorában. Ez már szerves egységbe fogja össze a három lényegében külön témát: a vidék leírását követi az itteni evangélikus egyházak (számuk az 1748-ban megtelepült Arad megyei Mokrával hatra bővült) ismertetése, végül a függelékként kapcsolt egyháztörténeti áttekintés (a vitairat rövidített, leegyszerűsített változata) szélesebb összefüggésbe ágyazza az első két részt. A három önmagában is megálló részt Markovicz tehát tudatosan egy összefoglaló munkává dolgozta egybe, amely így érezhetően konfesszionális jellegűvé vált és emiatt elsősorban a vidék evangélikus vallású lakosaihoz szólhatott, számukra adott képet múltról és jelenről. Bár az evangélikus egyházak ismertetése - főként a szarvasié - szintén sok és hasznos adatot tartalmaz a helytörténet számára, az eredetileg önálló első rész, a kiadásra szánt tájismertetés képvisel igazi színvonalat és számít úttörő munkának a vidékről szóló ismertetések sorában. Markovicz szemléletére, módszerére rögtön az első sorok rávilágítanak: a személyes tapasztalat és kutatás elsőségét, becsületét hangsúlyozza. Azt kívánja előadni, amit 14 éven át látott, hallott és tapasztalt a Maros-Körös közén, méghozzá könnyedén, mintegy beszélgetve, kerülve a tudálékos értekezést. Nem csapja be az olvasót, a leírás valóban élvezetes és konkrétumok sokaságát tárja elé a személyes élmény hitelével. A szerző mégsc~ rejtheti el tudós műveltségét. Nemcsak ismert antik szerzőktől idéz, speciális olvasottságára is fény derül. Láthatólag szenvedélyesen érdeklődött az időben vagy térben távoli világok iránt. Ókori földrajzi, természetrajzi munkák mellett számos újkori (XVI-XVIII.századi) útleírást forgatott. így azután nem csoda, hogy alföldi vidéke földbe vájt kunyhóihoz hasonló furcsa emberi lakhelyek jő néhány példáját ismeri. Az antik auktorok által emlegetett trogloditákon kivül két XVII.századi német utazó szerémségi, illetve itáliai és máltai úti élményeit idézi fel összehasonlításul. Egy másik útleírás nyomán az Alföldön fújó, port kavaró szélhez is tud hasonlót: Afrikában Kairó és Rosette környékén szüntelenül játszik a szél a homokkal. Szarvas török kori emlékei kapcsán pedig a Korán és I.Ferdinánd isztambuli követének, Busbecqnek a török birodalom viszonyairól írott híres beszámolója ismeretében ad tájékoztatást a mohamedánok némely szokásáról. Úgy véljük, Markovicz munkája is egyfajta útleírásnak tekinthető. Természetesen nála nem valamiféle átutazó idegen naplószerűen rögzített benyomásairól van szó, hanem a vidék érdekességeinek, különleges vonásainak útibeszámoló frissességű, lazán összefogott,