Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

AZ EURÓPAISÁG, HONISMERET ÉS REFORMGONDGLKODÁS TÖRTÉNETÉHEZ

derékban is igen megütött; de nem fáj, kővé, érezze lőttél, meg-keményedtél... ezennel a hóhéroknak kezekben adattatol... Pharahokká lőttünk, mert mihelt a csapás tágulást vészen rajtunk, ottan mindgyárt, a mi Istenünkkel való uj vonásra térünk viszsza... Országunknak minden vizei vérré változnak, hogy azokbul se az emberek se a barmok egy csöppet is ne ihassanak. Oh az is bekövetkezik nyavalyasságunk miatt, hogy Magyar-országnak és Erdélynek minden folyó vizei békákkal tellyesen folynak, mellyek bemennek lakó helyeinkben, háló házainkban, ágyainkban, sütő kemenczéinkben; sőt még tésztáinkba is bé-másznak. Országunknak minden porai tetvekké változnak, mellyek mind magunkat s mind barmainkat megemésztik. Végezetre az is meg-lehet, hogy az Ur ellene való hadakozásunkért küessőt bocsát a földre... Istennek Fia, ha már rnegátkoztattunk, szined elöl el-üzettetünk, a tűzre küldettünk: Légyen valaha vége annak a tűznek. Légyen száz ezer, légyen husz száz ezer, Légyen ezerni ezer, esztendőkig tartó ámbár az a tüz, csak légyen Uram valaha vége. De jaj nem adatik kedves válasz, mert ez hallatik: Mennyetek el én tüllem az örök tűzre.""''

6 Az eddig elmondottak természetesen csak rövidke specimenjét képezik a dolgozat gondolatmenetében fölvetett kérdéskörnek. Választott példáink tárgyalásának, kimerítőbb bemutatásának eleve határt szabtak a terjedelmi korlátok, bár a példák éppen a pars pro toto élvet KÚVctték. olyan részt bemutatni, amelyik a lehető legjobban sejteti az egész jellemzőjét és körvonalait. Vázlatosnál alig több gondolatmenetünk azonban alapot ad néhány megállapítás újbóli hangsúlyozására. 1./ XVII. századi nemzettudatunk specifikusan tartalmaz még tealogikus elemeket, értékszemlélete különösképpen ezen nyugszik, indokolt ennek még árnyaltabb föltárása. 2.1 A Querela Hungáriáé toposz nemzeti önszemléletünk irodalmi kifejezésének egyik leggyakoribb formulája; olyan, ami későbbi irodalmunknak is meghatározója. A nemzet, haza, Magyarország, Erdély, magyarság fogalomköröknek állandósuló - szinte epiteton ornans-szerű - stilisztikai holdudvara jelenik meg. Csak két itteni példánk kínálata alapján: szegény, el-allyasodott, seprejére szállott, gyalázatra fordult, szomorú, fekete, kormos, szennyes, oszló, igyefogyott, nyomorult, el-eső, el-fogyó, elfogyandó, marokni, romlásra - veszedelemre jutott, rusnya, varas, hagymázban feküvő beteg, sebes, dagadó, kelevényes, nyavalyás, condorlott, sár, ganéj, rettegő, megégett, árva, nyögő, bujdosó, ezudar, erőtlen, vérző, gyötrődő, megfogyatkozott, tomboló, vakmerő, megkeményedett, sujtolt, csapott, megátkoztatott,