Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

KÉT ÜNNEPI BESZÉD. MÁRCIUS 15 MEGÜNNEPLÉSE GYULÁN, 1989

SZ.BÉCSI KATALIN (KISZ) BESZÉDE GYULA VÁROS MÉLYEN TISZTELT ÜNNEPLŐ KÖZÖNSÉGE! KEDVES BARÁTAIM! 1848. március 15-re emlékezni mindig, minden helyzetben különös és felemelő kötelesség. Hisz a lelkünk mélyén rejtőző s csupán érzelmekből építkező dolgainkról beszélni nagyon nehéz, mert "nem érez, ki érez szavakkal mondhatót". Március 15-e ünnep volt eddig is, sőt a megnevezése szerint nemzeti ünnepünk, hiszen a többi hasonló napot más-más néven tartja számon a naptár. Ma a 141. évfordulón ez a nap végre hivatalosan is méltó helyet foglal el az ünnepek sorában. S hogy miért nem volt ott eddig? Mert éveken át a nacionalizmus bélyegét viselte a nemzeti lét, a nemzeti sorskérdések iránti felelősség is. Mert "Itt egy nép kiszakadt saját életéből", "Nem lelte hónát a hazában." 1848. március 15-e, Petőfi neve egyértelműen összeforrt a magyarsággal. A magyarság nem faj, hanem vállalás, hit, meggyőződés. Petrovics is, tót apától felküzdötte magát a nép és földje védelmében a legnagyobb magyarrá. Hagyománytisztelő, folytonosságában és nemzetben élő nép a magyar, melynek szükségképpen becsülnie kell a nemzetiségeket, a kisebbségeket. Nemzetközösségben, szeretetben, családban élő szellemiség ez. Ahogy a Kárpát-medencének, e csodálatos hazának gyönyörű vizei nemes folyókká duzzadóan a medence szívére ömlenek, úgy nemzi nemzetté a haza a sokbeszédű, sokfajú nemek szíveit magyarrá. De e szép magyar ünnepnek nemcsak soknemzetiségű hazánk az örököse, hanem a határainkon túl élő öt millió magyar is, akik közül három milliót a közelünkben választ el az államhatár az anyaországtól. Ők nem ünnepelhetnek ma. Azt mondják a népek túlélik a politikusokat, legyenek azok nagyok, mint Kossuth v. Gróza, vagy kicsik. Túlélnek mindenkit. És akkor: "a harcot, amelyet őseink vívtak, S rendezni végre közös dolgainkat, békévé oldja az emlékezés. ez a mi munkánk, s nem is kevés." Haza és haladás. A történelemben többször előfordult, hogy e két, "szent" ügy elvált egymástól. De Széchenyi jelszavával :"Magyarság nem volt, hanem lesz" a reformmozgalom egyértelmű célkitűzést kapott: a haza üdvét és a haladást együtt kell szolgálni. 1848. március 15-én az