Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

1889, 1964. RÉGI ÚJSÁGOK TANÚSÁGA

1964-et ÍRTUNK A negyedszázaddal ezelőtti Népszabadságot böngészve Napjainkban, amikor történelmünknek egy viszonylag nyugodtabb (két évtizedes) szakaszát tudhatjuk magunk mögött, nem érdektelen visszatekintenünk e korszak kezdetére. Vajon már a hatvanas évek konszolidációja magában rejtette a zsákutcát, vagy a későbbi hibás döntések vezettek el oda? Az adott külpolitikai keretek között válaszhattunk volna-e más utat? Belpolitikánk alakulhatott volna-e másként? Ma mindezekre a kérdésekre kormány-bizottság igyekszik választ találni. 1964-et joggal tekintheti az utókor a konszolidáció első esztendejének. Túl vagyunk a számonkérésen, a konszolidáció igényelte mértéket is túllépő megtorláson, a mezőgazdaság szocialista átszervezésén, az agressziv és romboló sztálinizmus megnyirbálásán. A magyar népnek pedig újból tudtára adták nyugaton, hogy Jaltától nincs menekvés; igaz, a korábban (ott is) elfogadott "utolsó csatlós" szerepéből a magyarság immár a "világszabadság élharcosává" emelkedett, akire érdemes odafigyelni. Hogyan látta a külső kapcsolatainkat, belső életünket, nehézségeinket, a konszolidáció légkörét az akkori Népszabadság? A külpolitikai cikkek, tudósítások szemléletét szelektív tárgyilagosság jellemzi. Az elszigeteltségéből fokozatosan szabaduló kormányzat nagy fontosságot tulajdonított az Ausztriához fűződő jószomszédi viszonynak. Fock Jenő nyári ausztriai útjával és Bruno Kreisky akkori külügyminiszter, későbbi kancellár budapesti látogatásával (júl. 25., okt.31 - nov. 4.) részletesen és tárgyilagosan foglalkoztak. Rényi Péter pedig (dec. 18.) a fejlődő magyar-osztrák árucsere-forgalom közös piaci korlátairól fejtette ki nézetét. Kiemelten fontos helyet foglalt el az újságokban a hruscsovi békepolitika népszerűsítése. A politikus újévi üzenetét, valamint az erre érkező nyugati reagálásokat (valószínűleg megszűrve) egyaránt közölték. Gyakran jelentek meg tudósítások a genfi leszerelési tárgyalásokról (pl. jan. 28.) is. A gyakorlott újságolvasó igencsak elcsodálkozhatott október közepén (17-20.), amikor arról tájékoztatták, hogy N.Sz. Hruscsov "idős korára és megromlott egészségi állapotára való tekintettel" kérte felmentését. Hiszen nyári (jún. 18-júl.5.) észak-európai útja során, melyről bőséges terjedelemben beszámolt a Népszabadság is, a világ szeme láttára korát (70 év) meghazudtoló vitalitásról tett tanúbizonyságot. Napjainkra már világossá vált: a vezetőváltás nem vált a