Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK

tartó erejéről, hatalmas fék volt az erkölcsi süllyedés és elvadulás lépten-nyomon fenyegető jelenségeivel szemben s bár az elvilágiasodás egyes jelenségei benne is csakhamar felléptek, egészben véve erősebb és természetesen kedvezőbb - volt a hatása az őt környező magyar világra, mint azé őrá. A magyar lélek és a református gondolat már e félszázad folyamán olyan szent frigyre lép, amelynek gyümölcsei máig sem mentek teljesen veszendőbe: nemcsak a magyar nemzeti függetlenség és öncélúság gondolata merítette legmélyebb vallási és erkölcsi igazolását a túlnyomóan református magyar protestantizmus szelleméből, hanem a magyar szellemiségnek a politikánál mélyebb és kevésbbé változó régiói is telítődtek református biblicitással és erkölcsi szigorúsággal. Ez nem a "kálvinizmus" hatása volt - amellyel, mint láttuk, a XVi. században Magyarországon elterjedt református vallási és egyházi típust nem lehet minden fenntartás nélkül azonosítani -, hanem az Isten teljes és tiszta beszédének a hatása, amely a református keresztyénségben, tehát a "kálvinizmus"-ban is az egyetlen maradandó, történetfölötti s egyben történetformáló erő: "tűz és sziklazúzó pőröly" (Jeremiás 23:29), amely "irt, pusztít, rombol, épít és plántál" (Jeremiás 1:10b). Közzéteszi: Erdmann Gyula