Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK

HOGY MIT SZERETNÉK Hogy mit szeretnék? semmit már, csak élni, Kenyéren-vízen, és a Csendre várni. A napfényből elég már egy sugárnyi, A szép világból egy akác-levélnyi. A bölcsek köve, bölcsek könyve sem kell, Szónak beérem már a Miatyánkkal, Villany helyett a síró gyertyalánggal, Az Ember helyett már az emberekkel. Ű emberek, ti őrült kedvesek, Hagyjatok élni még egy keveset, És megáldani a veszett világot. Élni és imádkozni, semmi mást: Hétszer napjában: megbocsásd! És hetvenhétszer: megbocsátok. --"•

r- ÖRÖKÖSÖK Az iskolaház folyosója sarkán Zsibongva, fürgén, tavaszias tarkán Mennek előttem a fiatalok, A lépcsőfokot hármával ugorván. Köszönnek, annak rendje-módjaképpen: Tudjátok, ki vagyok, hisz ott lóg a képem Valahol egy falon a folyosón Régvolt tanárok képei körében. Amint egyik-másikkal összenézek, Elnehezülnek vállamon az évek, Olyan avultnak érezem magam, Mint egy elszürkült történelmi képet.