Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK

SÍK SÁNDOR VERSEIBŐL HIVŐK ÉS HITETLENEK Szeretem a hivőket. Amikor mennek a körmenetben A méltóságos baldachin után, És férfi, asszony, lány, gyerek A tavaszi ég alatt egy szívvel énekli a himnuszt "Földtámadt Krisztus e napon!" És a kisfiú megrázza a csengőt, És minden fej egyszerre lehajlik A titokzatos Szentkenyér előtt. És köztük, köztük az Isten. És szeretem a hitetleneket: Amint szegény kisiklott életüknek Arcuk verejtékével gyötrelődnek Kőmíveskedni filozófiát, És erőlködnek úgy tagadni, Hogy nem-hitükben hinni tudjanak, És tagadásukkal imádják az Istent. És a kételkedőket, A becsületes inaszakadtakat, Akik sem hinni, sem nem-hinni nem elég erősek, És félszeg áhítattal tátongnak a Krisztus után, És életük egy imádság: "Uram, hiszek, segíts hitetlenségemen!" És akiket, ó, jól tudom, előbb-utóbb Vállán viszen aklába az Igaz Juhász, És akikhez engem is küldött. Ö, mind, mind szeretem őket, Csak egy van, akit gyűlölök: A cinikus, a röhögő. Akinek nem szent az igazság, És nem legnagyobb a szeretet,