Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK

S itt - rregint kizárólag műfaji okból - óhatatlanul érintenünk kell a vallás problematikáját. Hogy Madách, mint magánember hányadán állt a katolikus hittel, másodrendű kérdés, mely csak doktrinereket izgathat. Eklektikus olvasmányaiból, halála körülményeiből s magából a Tragédiából valószínűsíthető - de persze nem bizonyítható -, hogy valamiféle agnoszticizmusnál állapodott meg, mely már nem szolgált a dogmatikus (vagy jámbor) hit vigaszával, de nem is követelte meg a végső szakítást a Természetfelettivel. Ez a kétértelmű határterület épp a modern tragédia legdúsabban termő talaja. A tragédia a legmélyebb egzisztenciális bizonytalanságból születik; hőse két világ határán áll, a természetién és a természetfelettién, melyeket sem elfogadni, sem visszautasítani nem tud; tenni akar, de eredményre nem jut, hiszen nem ismeri sem önmagát, sem társait, sem az univerzum igazi természetét, melybe születése belevetette; létformája a magányosság, a kétely, a szorongás, az üresség érzete: kezei közül kicsúszik az élet, cselekedetei rendre visszájukra fordulnak s önmagára ütnek vissza. Mégis, a tett legalább az övé, ha a siker nem is/"A cél, megszűnte a dicső csatának,

/A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja a küzdés maga. - "XIII. szín/, s ebben a cselekvő szenvedésben fölsejlik előtte egy határozatlan minta az élet kusza szövevényében, s egy titokzatos erő önmagában, amiért érdemes visszalépnie a meredély széléről. Ha azonban a "határterület" kifejezésből valaki arra következtetne, hogy a tragédia a legáltalánosabban vett "vallás" és az ateizmus felezőpontján, semleges terrénumon, helyezkedik el, alighanem tévedne. Nemcsak eredete, de belső tulajdonságai okán is a műfaj inkább az előbbi felé húz, csak éppen Isten nincs jelen ebben a világban, - mint ahogy a keleti vallásokban sem. A tragédia világa mindenestül az emberé. Milyen affinitások űzik a műfajt a vallás felé? -Mindenekelőtt talán a paradox szemléletmód, mely kibékíthetetlen ellentmondások egyidejű érvényességét állítja anélkül, hogy feloldásukra kísérletet tenne. -A világ teljessége és az emberi teljesség felé fordulás, ahol mindkettő egyszerre racionális és irracionális. -A Titok érzete s egy rajta átködlő Rend sejtelme a világban, melyeket egyidejűleg él meg az ember. -A Jó és Gonosz erőinek valóságossága. A tragédia nem ismeri az erkölcsi relativizmust; az ellentétes erkölcsi princípiumok nem elvont