Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK

Iában fellázadnak alkotójuk ellen, rakoncátlanul élnek és nyilatkoznak, helyzetüknek és öntörvényeiknek engedelmeskedve. 3. Épp ezért nem is fogunk túlméretezett fontosságot tulajdonítani a szereplők egyes véleményeinek tömegről, szabadságról, férfi és nő viszonyáról, haladásról, az élet céljáról. Ezek az ítéletek adott szituációjukból, élményeikből, érzelmeikből folynak, s belőlük sem az író nem ítélhető meg, sem a mú egészének kisugárzása. 5 különben is tudjuk: a nézetek, vélemények csak az emberi psziché felszínét, a tudatot borzolják végig, de érintetlenül hagyják mélyrétegeit, a tudatalattit, az ösztön- és érzésvilágot - azt a homályos mélységet, ahol legfontosabb döntéseink születnek, ahonnan cselekvéseink fakadnak, s ami a tragédia voltaképpeni birodalma is. 4. S itt szinte magától merül fel Arisztotelész mostanában újra felfedezett tragédia-meghatározása: "... a tragédia nem az emberek, hanem a tettek és az élet utánzása. A szerencse és a szerencsétlenség is a cselekvésben van, és a cél is valamilyen cselekedet, nem valamiféle elvont jelleg." (Poétika, 1963, 10.o.) Igen, a tragédia témája az egész ember (cselekvésben megjelenő) egész élete - illetve ennek természetes fonákja: a szenvedő ember sorsa. Ehhez képest a "nagy eszmék" csupán törpe részelemek, jobbára eszközök vagy ürügyek ahhoz, hogy Ádám cselekedhessen és betölthesse sorsát. Ezért is célját tévesztett minden eljárás, mely Ádám (Éva, Lucifer, az Úr) verbális közléseit faggatja: az üzenet nem aforizmákban ölt testet, hanem a cselekmény egészében és a végkifejletben. S az olvasó (néző) is egész valójával éli át a művet, nemcsak értelmével. Vagy ha mégis csak azzal, baj van; persze nem annyira Madáchcsal, mint értelmiségi olvasóink némelyikével. Hogy mire képes a szabadjára engedett ideológiai reflex egy agyonracionalizált tragédiaértelmezésben, annak hátborzongató példáját adja András "megoldása": "Ádám azért bukik el, mert nincs igaza, Lucifer azért, mert igaza van, de Ádámot az adott időpontban - nem tudta a maga igazáról meggyőzni." (A Madách-rejtély, 1983, 246.0.) Kábultan követjük a gondolatmenetet: Ádám bukása tehát az - hogy nem lesz öngyilkos? S milyen igazáról tudná meggyőzni Lucifer Ádámot egy "kedvezőbb" pillanatban? Nyilván ismét a halálugrás szükségességéről! Minden tótágast áll az elemzésben: jó és rossz,