Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK

sugallt, azt az elemi politikai józan ész szigorúan tiltotta, hiszen például a többségi elv igazságos érvényesítése itt nemcsak a magyar uralkodó osztályt szorította volna háttérbe, hanem a nemzet egészét, szabad utat engedve a szeparatizmusnak, sót az állami integritás végső felbomlásának. Mint Kemény regényeinek főhősei, tragikus kényszerpályán mozgott az egész nagy 48-as nemzedék s-a szabadságharc tapasztalatain tovább óvatosodva - szürkébb utódaik, a 67-esek is. A liberalizmus rózsaszínjét szinte kezdettől sápasztó konzervatív vonások fokozatosan, s alighanem elkerülhetetlenül, felerősödnek politikánk színképében, a végkifejletet, Trianont, azonban elsősorban mégsem az ezzel járó hibák és mulasztások magyarázzák. A XIX. századi "magyar kísérlet" végül is félsiker lett (az adott körülmények között ez is majdnem csoda) s Trianon is inkább az európai, mint a magyar libelizmus csődjeként jelenik meg előttünk: az egykori ihletők és példaadók, a nyugati demokráciák a győzelem vakságában szétszaggatták kelet- középeurópai gyermeküket, s megnyitották a zsilipeket a szélsőségek egymásra torlódó hullámai előtt. X X * "Mint író rendkívüli fényoldalakat szokatlan árnyoldalakkal egyesített" - jegyzi fel Gyulai, s ezzel megadja Kemény értékelésének máig érvényes alaphangját. Hozzátehetjük: erényei mélyek, de rejtőzködőek; hibái felszíniek, de szembeszökőek. Párbeszédeinek élettelensége, stílusának gyakran nehézkes pedantériája hamar elidegenítette tőle a felületes többséget; a vájtfülű kisebbséget - köztük íróinkat - annál inkább lenyűgözte koncepcióinak nagyszerűsége, lélekrajzának árnyaltsága s cselekményszövésének kifinomultsága, ahol a látszólagos véletlenek mögött mindig fölsejlik egy lomhán formálódó végzet. Akik számszerűen méricskélnek írói árny- és fényoldalakat, rendszerint zavarba jönnek: mintha itt ezek megsemmisítenék egymást; akik viszorit tudják, hogy a nagy erények nagy fogyatkozásokkal társulnak, s hogy ami jó, lényegében az, hibáival együtt - nos, azok boldogan szorítják magukhoz műveit. Regényeinek színtere, a Mohács utáni Magyarország és Erdély, a maguk vallási és politikai harcok által előidézett belső meghasonlásaival, illetve a két nagyhatalom egyidejű jelenléte által külsőleg erősen behatárolt mozgásterükkel, kellően tragikus háttere szolgáltatnak hősei-