Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

AZ EURÓPAISÁG, HONISMERET ÉS REFORMGONDGLKODÁS TÖRTÉNETÉHEZ

•í ván a nemzettől, ezek adják annak igazi értékét. Érvelésük szerint nemzetünk legvégzetesebb nyomorúsága :műveletlenségünk, gunk; amiért csak bennünket égethet a szégyen bélyege kulturálatlansáMég a XVI. századi reformáció örökségeként nemzettudatunk reflektált önszemléletében meghatározó szerepet játszott a bűntudat. Akkoriban ez teljesen teolőgikus összefüggés-rendszerben bontakozott ki (főként Károlyi Gáspár, Szkhárosi Horváth András, Batizi András, Ozorai Imre, Sóvári Soós Kristóf műveiben), ahogyan a bűntől való megszabaaulás esélye is csak transzcendens erők által garantált. Még akkor is, ha a nemzet, mint eszményi - szociáletikai, valláserkölcsi, konfesszionális értékeket restauráló és oltalmazó - közösség bűnbocsánatra érdemessé válik. E bűntudat nemzettudatunknak hosszú időre meghatározó elemévé válik, bár korszakonként változó ideológiai tartalmakkal töltődik föl. A puritanizmusban is változatlan e modell érvényessége, de azzal, hogy egyik legfőbb nemzeti bűnné kulturális lemaradottságunk válik, amiért csak bennünket terhel a felelősség, laicizálódik is; a bűn korrekciója pedig nemcsak a konfesszionalitás kompetenciájába tartozik (vezeklés-bűnbánat), hanem a nemzetnek világi érdekeltségű eszményeket kell megvalósítani. Németalföldi és angliai sugallatok mellett meghatározó volt ebben Comenius négy esztendős sárospataki működése, különösképpen pedig 3 itt szülotett műve, a Gentis félicitas. A nemzet egészének van egy kollektív küldetése: a kultúra értékeivel megnemesíteni önmagát. Mivel ennek elérése emberfölötti vállalást követel - hiszen nehézségeink tengernyiek - szükségképpen heroikus értelmiségi szereptudat alakul ki, mint azt legdrámaibb módon Apáczai Csere János élte meg és fejtette ki műveiben: "Állj inkább, mint ülj; fuss, mint menj; soha tudományi fegyveredet kezedből le ne tedd. Az tudomány gyükére keserű, gyümölcse penig gyönyörűséges. ...ha mellyedben vagyon még elevenség, ha szívedben a virtusnak csak egy szikrája maradt, távul, távul légyenek minden lágy, könnyű, kényes dolgok, keményeket, keményeket keress, tűzön, vizeken, kősziklákon, havasokon járj, kelj. Scyllákat, Syrteket, Charybdeket keress. Valahol ez földön nehéz dolgot hallasz, ott teremj. Ez indulatodnak sarkából csak az halál vessen ki." Nem számolja föl teljesen a puritanizmus a reformáció XVI. századi örökségét: a wittenbergi melanchtoni-carioni történetfilozófiai koncepció még most is jelen van - bár erősen elmozduló hangsúlyokkal. Az apokalyptika, antikrisztológia eschatologikus jelentéstartalmai már csak időlegesen parázslanak föl, azonban továbbhagyományozódik a zsi-