Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

Irodalomhiány

Sinka István, Féja Géza leveleinek, elfeledett írásainak megjelentetésében. Eközben azonban alig esik szó a népi írók tevékenységének ellentmondásairól, tanulságairól, progresszív szellemiségük korszerű folytatásáról. Feledésbe merül — s így nem hathat aktivizálóan —, hogy a népi írói mozgalom elsősorban irodalmon túli, aktuális társadalmi, politikai célokat szolgált. Kísérlet sem történik a népi líra formáinak, kifejezőeszközeinek modernizálására, megújítására. Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha a „népi irodalmi hagyományok követése" itt, sokszor társulva a sematizmus nyilván szándéktalanul tovább élő hagyományaival, gyakran irodalom alatti tevékenységhez, szemléleti beszűküléshez, gondolkodásbeli merevséghez, anakronizmushoz, igénytelen fogalmazásmódokhoz vezet. Erre a tehetségtelenségen kívül nincs mentség, nem lehet az sem a „körülmények", sem a Budapesttől való távolság. Itt sem lehet más mércével mérni, mint az ország bármely pontján. Jó, ha vannak írogató emberek, műkedvelők, vasárnapi irodalmárok, irodalmi baráti körök, ha nincs más, nincs jobb, de ezzel senki sem elégedhet meg. Innen, a provincializmusból, kifelé, illetve fölveié vezethet már csak az út. A továbblépés előfeltétele viszont a mai magyar és világirodalom megismerése és állandó figyelemmel követése a szemléleti tágasság talajáról. Tudatos önképzés, önművelés, eleven kapcsolatteremtés az egyetemes magyar irodalommal. Mindez nem „divatmajmolás", a „kívülről importált" követése céljából, hanem a bezártságból való kitörés érdekében, azért, hogy az irodalomban lezajló folyamatoktól, tendenciáktól ne maradjunk fényévnyi távolságra, hogy legalább az esélyt megadjuk magunknak és a korszerű hatásoknak a találkozásra. Senkit nem áll szándékomban személyében vagy „irodalmi" munkásságában sérteni, ezért nem írtam neveket, vállalva a sarkító és túlzó általánosítást. Meg kell viszont neveznem az eszközöket, melyek szerintem Békés megye irodalmának, irodalmi életének fellendítésében szerepet játszhatnak: szellemében és szerkesztési elveiben megújult, legalább kéthavonta megjelenő Legújabb Auróra, magyar szakos tanárképzés a főiskolán, valóságosan működő, kapcsolatokat teremtő és ápoló, irodalmi programokat szervező önálló írócsoport, igényesebb könyvkiadói tevékenység, a Megyei Könyvtár irodalomnépszerűsítő munkája — kritikus és önkritikus számvetésekkel, illúziótlan önismerettel karöltve. Elek Tibor