Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

„Ami sérelem ér, az mint magyart ér"

tükörbe néz, becsületes és hasznos emberrel néz szembe, és az ilyen ember gőg nélkül, fölösleges büszkeség nélkül, de kellő önérzettel viseli el a támadásokat. Fölösleges másokat provokálni, fölösleges szemtelennek, agresszívnek lenni, de ha az ember azt érzi, hogy megállja a helyét és hasznos tagja a közösségnek, akkor nagyon könnyű elviselni a támadást, sőt a gyanúsítást és rágalmazást is. Az ilyen ember nem keresi a vitát és a veszekedést, s nem a szavaival, hanem a tetteivel igyekszik legyőzni az ellenfeleit — anélkül, hogy a tetteivel hivalkodnék. Most ilyen időket élünk, Kisfiam, aminek az az oka, hogy a történelmi befolyások, társadalmi formák nagyon soká élnek, nehezen változnak, mert az emberek gondolkozása sablonokhoz van kötve, és szívesen vesznek át kész gondolkozási formákat, hogy ne kelljen a viszonyok felett és saját maguk életproblémái felett gondolkozni. — Magyarország fél évszázaddal később csinálta meg a jobbágyfelszabadítást, mint a nyugati államok, s amikor aztán a nagy európai vasúthálózat kiépült, és a modern kapitalizmus átalakította a termelést, Magyarország még fejletlen állapotban került bele ebbe a hálózatba. így aztán az életformák nem alakultak át idejében, a középosztály egy bizonyos „úri" szellemet vett át a régi rendi szervezetű országtól, és azt a „polgári" szellemet, amely a modern vállalkozáshoz kell, nem építette ki idejében. Amikor aztán Trianon után itt állott az ország, és akár akarta, akár nem, ki kellett építenie a maga modern iparát és vállalkozását — mert egyrészt bizonyos ipari berendezéseket elszakítottak, a külföldi cikkeket pedig nem lehetett megvenni, mert azon elvéreztünk volna —, azok az elemek jutottak a piacon fokozott jelentőséghez, akikben a polgári gondolkozás már előbb kifejlődött, akik képesek voltak a szükséges átalakulásra, el tudták végezni a szervezési munkát. Most aztán sokaknak fáj ezeknek az elemeknek az érvényesülése, és féltékenyek erre, sokan pedig lemaradtaknak érzik magukat. Ezek az érzések túlzásokban, elfogultságban törnek ki, mert nem mindenki hajlandó arra az önrevízióra, hogy beismerje a maga késedelmét, mulasztását, vagy pláne képtelenségét. — így kell ezt a dolgot szemlélni, Kisfiam. Sohase jusson eszedbe azonban azokat, akik apiacon ágálnak és jelszavakkal dobálóznak, a magyarsággal azonosítani. Te ismesz az én barátaim között sok-sok kiváló, derék, világosfejű és elfogulatlan magyart, s tudod, hogy azok mennyire ismernek és elismernek bennünket. Ha majd már sokkal többet olvashatsz komoly könyveket, látni fogod, hogy már száz év előtt a nagy magyarok sürgették és követelték ezt az átalakulást, mert látták, hogy a magyarság szaporodása, helytállása, boldogulása ettől függ. Mindig gondolj arra, hogy mi magyarok vagyunk, magyarnak nevelt ben-