Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

Hazatérőben

jogait: elismerik a földreform 1945. évi állagát és nem akarják a parasztságot a háború előtti népi gettóba visszaszorítani azzal az indoklással, hogy a jelenlegi átalakulás alkotmány- és nemzetellenes és minden elmozdulást vissza kell csinálni" — írta 1949-ben, amikor a kintiek többsége még úgy látta, hogy nincs messze a visszatérés. Sok mindent próbált ezekben az években, volt kertész, fémmunkás, járt a Harvard egyetemre. Néhány évnek el kellett telnie, amíg megtalálta új helyét és feldolgozta a csalódásokat. 1956 elején már Kovács Imre írta meg a „Reális emigráció" című — „Kijózanult emigráció" c. alatt jelent meg — tanulmányt, amelyben a megváltozott körülmények valóságnak megfelelő számbavételét szorgalmazta. Őt a későbbiekben sem kapta el a politikai emigránsokat mindenkor fenyegető betegség, nem szakadt el a valóságtól. Igyekezett indulatoktól mentesen követni az itthoni eseményeket. A sok veszteség mellett egy igazi nyereséget is elkönyvelhetett : utazásainak, tanulmányainak és munkáinak köszönhetően műveltsége széles és mély európai hátteret kapott. Az itthonihoz hasonlóan gazdag és tevékeny emigrációs életéből csak egy epizódot idézek. Kovács Imrét egyszer Amerikában is elkapta a régi földosztó, agrárreformer lendület. Kennedy elnöksége idején vezetője volt egy dél-amerikai agrárproblémákat kutató, és a megoldást kidolgozni hivatott intézetnek. Földreformmal összekapcsolt megoldási javaslatát épp olyan merev elutasítás fogadta, mint az 1945 előtti Magyarországon. A latin-amerikai kaland után Kovács Imre visszatért a nyugati magyar szervezetekbe, a magyarsággal kapcsolatos problémákhoz. Egyszerre figyelt Magyarországra és a világban szerteszét élő magyar diaszpórára. „Akármelyik dombon áll is a pásztor, ugyanazon a nyájon van a szeme" — írta neki Tamási Áron találóan. 1980-ban bekövetkezett haláláig a nyugati magyarság tekintélyes szellemi vezetőinek egyikeként tartották számon. A 70-es években szóba került egy esetleges hazalátogatás. Ekkor mondta azóta sokat idézett mondatát: „A mai Magyarország már olyan ország, ahonnét én el nem mennék. De nem olyan, amelyikbe hazatérnék." — Reméljük a mostani Magyarország már az az ország, ahová minden olyan érték, amelyen keresztül múltunkhoz és jelenünkhöz juthatunk közelebb, hazatérhet. Erdész Ádám