Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

Hazatérőben

kező centrum fog megerősödni, vagyis a Szociáldemokrata Párt, s mellette egy, a birtokos parasztságot képviselő parasztpárt. A középen álló pártok mellett baloldalon a Kommunista Párt, jobboldalon egy katolikus keresztény párt fog elhelyezkedni. Kovács Imre szerint ez a pártpolitikai berendezkedés fedte volna le a magyar társadalom egészét. Kovács Imre koncepciója nagyon hasonlít Bibó Istvánéra. Amit Bibó elméleti szinten fogalmazott meg, azt Kovács Imre a gyakorló politikus szempontjai szerint foglalta össze. Tudjuk, az erők gyorsan polarizálódtak. A pártok együttműködését hamarosan a konfrontáció váltotta fel. Kovács Imre nemcsak a Kommunista Párttal került szembe, hanem saját pártja Erdei Ferenc és Darvas József vezette szárnyával is. A parasztképviselők többségének támogatásával többször is kísérletet tett a Nemzeti Parasztpárt autonómiájának visszaállítására. Próbálkozásai csak időlegesen érvényesülő részeredményeket hoztak. A Kommunista Párttal együttműködni kész, de szuverén gondolkodású politikusok körül egyre fogyott a levegő. 1947 februárjában letartóztatták Kovács Bélát, a Kisgazdapárt egyik népszerű és koncepciózus vezetőjét. Kovács Imre számára ez volt az utolsó csepp a pohárban : február 24-i,Veres Péterhez intézett levelében bejelentette a Parasztpártból való kilépését. Mint ellenzéki politikus még tevékenykedhetett, s még nem is adta fel a küzdelmet. Úgy tervezte, hogy parasztpárti híveire támaszkodva Független Parasztpárt néven új pártot alapít, olyan pártot, amely képes lesz arra a bizonyos centrumbeli szerepre. Nem így történt. Az 1947-es szeptemberi választásokon egy laza választási koalíció tagjaként indult.öt kerületben is mandátumhoz jutott, de magyarországi napjai már meg voltak számolva. Egyre több jel utalt arra, hogy ő lesz a következő koncepciós per áldozata. A „Szabadság" című lap már „Kovács Imre—

Pfeiffer Zoltán összeesküvésről" cikkezett. Az egyértelmű és fenyegető hírek hatására keserű szívvel a menekülés mellett döntött. Nem volt könnyű elhatározás : „Mikes Kelement láttam, amint a Zágon felé mutató csillagot kutatja; Rákóczit, amint az esztergapad fölé hajol; Kossuthot, amint egyenes tartással, szép, okos, szomorú ősz fejével a küldöttségeket fogadja" — írta vívódásairól. Az emigráció első két esztendejét Svájcban és Franciaországban töltötte, majd 1949 októberében áttelepült Amerikába. Mint emigráns nehéz helyzetbe került. 1956-ig ő és Nagy Ferenc volt az emigráció két legtöbbet támadott tagja. A támadások közepette sem változtatott a társadalmi kérdésekben itthon kialakított véleményén: „Mi csak azokkal vagyunk hajlandók együttműködni, akik elismerik a parasztság szerzett