Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

Hazatérőben

tulajdont érintetlenül hagyó szövetkezeti gazdálkodás útján látta megvalósíthatónak. Tehát a „háztáji üzem"jnaradt volna teljesen önálló, s a gazdaság többi részét művelték volna szövetkezeti formában. Tudatában volt annak, hogy nemzetgazdasági szinten milyen óriási erőfeszítést jelent egy ilyen átszervezés. Döntő, természetesen nem egy csapásra megoldható feladatnak tartotta a tudati változtatást: a cseléd ne maradjon cseléd gondolkodású, akit vezetni kell, hanem tanuljon meg gazdálkodni, ismerje meg az értékesítés törvényszerűségeit, egyszóval tudjon élni az önállóságával. A Kert-Magyarországot, a parasztságban a nemzetet fenntartó őserőt dicsőítő elképzeléseket, s a többi oly nagy számban tenyésző romantikus ötletet mint megvalósíthatatlant eleve elvetette. Kovács Imre programját, annak részleteit fejtegetve többnyire érzékeltette azt is, hogy nem bízik az adott rendszer javíthatóságában, hogy a vázolt program megvalósításához az egész gazdasági és uralmi struktúra forradalmi átalakításán keresztül vezet az út. Ahhoz, hogy valaki sikeres politikus legyen, a leggondosabban kidolgozott program is kevés, ha nem párosulnak hozzá megfelelő személyes tulajdonságok. Kovács Imre sikereiben része volt szerencsés alkati adottságainak is. Amellett, hogy igen jól bánt a tollal, hatásos szónok volt. A kortársak szerint egyforma otthonossággal mozgott a parasztudvarokban és a pesti szalonokban; itt is, ott is tudott figyelmet és bizalmat kelteni maga iránt. A két végletet említem: Kemsén egy idős, gyermektelen házaspár örökbe akarta fogadni. Pesten 1945 után, a jóvágású angol diplomatához hasonlítva, „magyar Eden"-ként is emlegették. A program és a habitus alapján kialakított kép nem lenne teljes, ha nem említenénk a harmadik lényeges összetevőt: a parasztság, a szegényparasztság melletti — ösztönös elemeket sem nélkülöző — elkötelezettséget. Kovács Imréről szólva Bibó István is nyomatékosan hangsúlyozta ezt: „Ezek a falukutatók olyan emberek voltak, akik az életüket tették föl erre az ügyre, és ezért vállalták a konzekvenciákat is, amelyek nem is voltak olyan csekélyek." A háború alatt az előzőekben vázolt programból értelemszerűen a függetlenségre került a hangsúly. A cselekvés tere egyre szűkült. 1940-ben Kovács Imre még könyvet jelentethetett meg „Szovjetoroszország agrárpolitikájáéról, önálló kötetben kiadhatta Pontosabb agrárpolitikai tanulmányait. Később már csak a lapok maradtak, elsősorban a „Szabad Szó" és a „Magyar Nemzet". Mintegy figyelmeztetésként többször behívták katonának, leülte az 1937-ben kapott fogházbüntetését. 1942-ben egy személye elleni