Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

Az „atompalack szellemének" egyik kiszabadítója

találta meg a számára legkedvezőbb kutatási lehetőségeket. A Co­lumbia Egyetemen Enrico Fermivel az uránhasadás elméleti lehe­tőségeit vizsgálták. 1942-ben elkészítették az első atomreaktort is, amelynek gyakorlati alkalmazása az atomenergia háborús és békés célokra történő felhasználását egyaránt lehetővé tette. Megterem­tődtek egy új típusú fegyver, az atombomba elkészítésének lehető­ségei. Szilárdék tudták, hogy a németországi fizikusok is igen előre­haladtak ezen a téren, ezért Wignerrel, Tellerrel és Fermivel rá­vették Einsteint, hogy közös fogalmazású levelüket — amelyet 1939. augusztus 2-án keltezve írt alá a relativitáselmélet megalko­tója — juttassa el Roosevelt elnökhöz. Az felismerte a hozzá inté­zett tények és javaslatok fontosságát — mindenképpen meg kell akadályozni a német atommonopólium kialakulását —, és egy ún. Uránium-bizottságot alapított, amely az atomkísérletekhez kap­csolódó kutatásokat finanszírozta. Beindult a Manhattan-program az amerikai atomfegyver létrehozására. Ebben az időszakban (1942—45) Szilárd Leó a Chicago-i Egyetem Metallurgiai Labora­tóriumában főfizikusként dolgozott. 1945 áprilisában bizonyossá vált, hogy működőképes az új fegyver. Szilárd zseniális előrelátását és emberMudósi felelősség­tudatát ismételten bebizonyítva, még a bomba Új-Mexicoban tör­tént kipróbálása előtt, 1945 márciusában memorandumot írt az amerikai elnöknek, amelyben kifejtette, véleménye szerint milyen emberi, nemzetközi, politikai következményei lesznek az atom­bomba tényleges bevetésének. Roosevelt áprilisban bekövetkezett halála után az új elnököt, Trumant próbálták meggyőzni — az atombomba létrehozói közül számosan — a Japán elleni bevetés bűnös voltáról. Majd ennek az akciónak sikertelensége után Szilárd újabb petíciót nyújtott be 67 tudóstársa aláírásával, azt javasolva: demonstrálják az atomfegyver erejét lakatlan vidéken. A tiltakozás eredménytelen maradt. A japán tragédia nagy válságot jelenthetett Szilárd Leónak, aki a ledobott tömegpusztító fegyver egyik szülőatyja volt. 1964-ben Magyarországon is megjelent elbeszéléskötete — A delfin hangja — is ezt bizonyítja. Utópisztikus írásaiban a kor legnagyobb társa­dalmi problémáját, a háború és béke kérdését boncolgatja. Az atomháború kirobbanásának lehetőségére, a pusztítás értelmet­lenségére hívja föl embertársai figyelmét sajátos humorú, ironikus, esetenként szatirikus hangvételű műveiben. Jelentős társadalmi aktivitást fejtett ki az atomenergia felhasználása ügyében. Ennek érdekében előadás-sorozatot tartott, társadalmi mozgalmat szer­vezett az egyetemi ifjúság és az értelmiség körében. Szorgalmazta az amerikai és szovjet tudósok együttműködését a fegyverkezési verseny megakadályozása érdekében. 1959-ben megkapta a

Next

/
Thumbnails
Contents