Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

A gyulai közélet 100 évvel ezelőtt

rendelkezett, s kitűnő érzékkel mérte fel, hogy egy-egy választókerület népét mivel lehet megmozdítani. Ennyi éppen elég volt ahhoz, hogy eséllyel vegye fel a küzdelmet bárki, de különösen egy kormánypárti „pecsovics" ellen. Két sikeres korteshadjáratot tudhatott maga mögött, egyszer Kecskemét, egy ízben pedig Csongrád képviseletében volt az országgyűlés tagja. Ennek ellenére a többség egy kicsit kalandornak tartotta. A gyulai korteshadjárat igazolta a Csatár Zsigmondról érkezett előzetes híreket. Miután gondosan kitapintotta, hogy milyen hibákat követett el a város vezetése, gyorsan utat talált a választók szívéhez. Választási gyűlései látványosságszámba mentek: hívei nagy tömegben, jelöltjüket éljenezve vonultak fel a gyűlések színhelyére. A németvárosiak még fúvószenekarukat is hozták, hogy jobban szóljon a kortesnóta. Az „öreg Csatár" pedig a valós sérelmek orvoslását ígérve gyorsan szaporította híveinek számát. A Göndöcs-párt hallgatott. Arra számítva, hogy az első menetben senki sem fog abszolút többséget kapni, erejüket eleve a pótválasztásra tartogatták. Göndöcs talán bízott abban is, hogy széles körű közéleti tevékenysége után nem lesz szükség olyan nagy választási hadjáratra. Jantsovits Emil kortesei viszont nem tétlenkedtek. Tudták, jelöltjük sikere attól függ, hogy a hivatalos és nem hivatalos 48-as jelölt miként fog megosztozni az ellenzéki szavazatokon. Lépten-nyomon támadták Csatárt, hangsúlyozva, hogy bármenynyire is hivatkozik az „öreg" a Függetlenségi és 48-as Pártra, az semmiféle közösséget nem vállal vele. Jantsovits támogatására megérkezett a kecskeméti kerület ellenzéki képviselője. A nagy tekintélyű Irányi Dániel — Békés városának Függetlenségi és 48-as párti képviselője — levélben kérte a gyulaiakat elvbarátja támogatására. December 28-án a választás rendben lezajlott. A szükséges többséget egyik jelölt sem kapta meg. Jantsovits Emil 238 szavazattal végleg elbukott, a 300-n ál több szavazatot szerző Csatár Zsigmond és Göndöcs Benedek maradt versenyben. A pótválasztást 1888. január 14-re írták ki. Most kezdődött csak az igazi küzdelem. Csatár végiglátogatta a különféle egyleteket és köröket, sőt egyes családokhoz is elment. „Számos helyen — írja a Békés — elkérte az adókönyvecskéket, és elszörnyedve nyilatkozott az adók roppant nagyságáról." Ünnepélyesen ígéretet tett, hogy az adók leszállítását fogja egyik legfőbb feladatának tekinteni. Ingyenes ügyvédkedést is ígért híveinek. Újabb választási gyűléseire rendre nagy tömeg gyűlt össze. Itt aztán igazán elemében volt az egykori kántortanító : szívet melengetőén idézte fel a 48-as forradalom eszmeit és a szabadságharc eseményeit, mellesleg megígérte, hogy megválasztása esetén kisöpri a városházáról az adófizetők pénzét oly felelőtlenül