Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

Pedagógiájának alapja: a szeretet

győzd meg a vezetésed alatt állókat, hogy alapos tudásoddal felettük állsz; győzd meg a rád nézőket, hogy gondolkodásod emelkedett, jellemed mintaszerűsége követésre méltó. Gondot fordíts arra, hogy nem Önző érdekek, nem ravasz uralmi vágy, de emberséges jószándék vezet minden tanácsodban és parancsodban s tilalmadban, — s meglátod, hogy lesz tekintélyed." A diák jellemének fejlesztésében fontosnak tartotta a tanár felügyeletét, annak kiterjesztését az iskolán kívülre, a „családlátogatást", a szülőkkel való konzultációt. Mint a lélektan tanára a tanulás, a megismerés lelki motivációjával, folyamatával behatóan foglalkozott. Tanítási módszere ma is „modernül" hat: a diákok figyelmének felkeltése a kérdéses ismeret iránt, az ismeret „aktív" befogadása érdekében. Általános és örökérvényű szavai a pedagógus személyiségéről, „szakmájának" felelősségéről egy hosszú tanári-tudósi életút tapasztalatát, „ars poetica"-ját nyújtják : „A nevelőnek olyan személyiségnek kell lennie, ki a kor szellemét megértve, mint a folytonos haladás embere, ne betanult formákhoz, s vakon követett tekintélyekhez ragaszkodjék feltétlenül, de belátással megválassza a haladás eszközeit, s szigorú önbírálattal folyton javítsa tanmódját s a nevelési eljárást." Gombos János KAJfclC « At BERT