Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

150 éve történt; Tallózás Békés vármegye 1838. évi közgyűlési jegyzőkönyvében

150 ÉVE TÖRTÉNT; TALLÓZÁS BÉKÉS VÁRMEGYE 1838. ÉVI KÖZGYŰLÉSI JEGYZŐKÖNYVÉBEN A kibontakozó magyar reformkor, hazánk történetének egyik legígéretesebb periódusa idején vagyunk. Kemény politikai harc folyik a liberális politikai ellenzék (a jobbágyfelszabadítás, közteherviselés és a nemzeti-polgári szabadságjogok képviselői) és a bécsi kormányzat feudális abszolutizmusa közt. 1835—37 között Metternichék főbenjáró politikai pereket indítottak Wesselényi, az országgyűlési ifjak (köztük megyénk szülötte Tormássy János), majd Kossuth ellen; valamennyien börtönbe kerültek. Bécs célja a reform-vezetők és a radikalizálódó ifjúság megfélemlítése, az ellenzék megbénítása volt. A többségükben ekkor már liberális pártállású megyék közgyűlései sorban tiltakoztak és jogorvoslatot követeltek. Ennek nyomán a kormányzat újabb pereket indított jónéhány politikus ellen országszerte, amit újabb heves tiltakozások sora követett. 1838-ban elcsitult kissé e harc; az ellenfelek — a Deák Ferenc vezette ellenzék és Bécs is — az új, 1839-ben esedékes országgyűlésre tartotta, ill. gyűjtötte erőit. A harc utórezgései azonban még érzékelhetők: Tolna megye pl. közölte Békéssel is feliratát, melyben kegyelmet kért a politikai üldözöttek és foglyok számára. Ezt Békés — helyesen — elutasította, mivel nem kegyelmet, hanem jogorvoslatot kívánt. Megyénk akkori főorvosa — Tormássy Lajos — pedig jelentette : fia letöltötte ugyan büntetését, a kormányzat mégis meggátolta abban, hogy letegye ügyvédi vizsgáját. A megye rögtön azonosult az üggyel és követelte Bécsben az újabb politikai diszkrimináció feloldását (Tormássy János később megyénk vezető tisztviselője lett s liberális meggyőződését nem tagadta meg). Az 1836. évi úrbéri törvények kihirdetése kapcsán Békés ismét összetűzött a főhatalommal. A liberálisokból álló megyei bizottság ugyanis a törvényeket minden pontjukban a jobbágyság javára értelmezve hirdette ki, ill. magyarázta helységenként a nép előtt, így ösztönöztek a jobbágyföldek és a földesúri földek elválasztására, a legelőelkülönözésekre, sőt a jobbágyterhek örökös megváltására is; ezt a Helytartótanács lazításként értékelte, ami ellen megyénk tiltakozott s eljárását a közrend védelmével* a jobbágyság megnyugtatásának szükségességével magyarázta. Szembehelyezkedett a Helytartótanáccsal, demonstratíve félretette annak leiratát. Megjegyzendő, hogy a megye ellenzéki vezetése ekkor a békési uradalmakkal is szembekerült: azok több beadványban tiltakoztak földesúri jogaik szűkítése ellen. Nem mindennapi