Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

200 éves lexikoncikk Békés megyéről az 1780-as évekből

bői, állattenyésztésből és földművelésből élnek. Dicsőségére szolgál a településnek, hogy lakosai a szomszédos helységekben 1735ben kitört Péró-felkelésben — miként egyéb hasonló eseményekben sem — nem vettek részt, hanem éppen ellenkezőleg, azáltal is bizonyították hűségüket a legfelsőbb államhatalom iránt, hogy a felbujtókat felkutatták és átadták a hatóságnak. A jelenlegi lelkipásztorban, Tessedik Sámuelben második atyjára talált a település. Oktatási intézményei, amelyeket saját maga támogat minden erejével, nemcsak megszemlélésre érdemesek, de páratlanok is az országban. Iskolája gazdasági kertjét, pedagógiai könyvtárát, gyermekek számára írt olvasókönyvét és az iskolai vizsgákat már a legdicséretesebben ismertették a nyilvános lapokban, ezeken túl azonban szülőhelye iránti erős szeretetére éles fényt vet nagyszerű könyve, „A parasztember Magyarországban". Gazdag és közhasznú tartalma miatt érdemes arra, hogy földbirtokosok, hivatalnokok és néptanítók a pártfogásukba vegyék, és hogy a parasztember is olvassa avagy felolvastassa és megmagyáraztassa magának. Különösen a parasztember neveltetéséről és egyéb életviszonyairól szóló helyek nagyon találóak és rendkívül fontosak. Azután a legremekebb útmutatásokat találjuk benne egy új falusi rendtartásra és a községi protokollumokra nézve. Ezenkívül még a falusi lelkipásztor prédikációinak matériáját illető részletes tanácsok, azután a szabályozott falu eszményképe, szembeállítva a falvak jelen állapotával, a minden rossz szokás és fogyatkozás megszüntetését irányzó javaslatok, a hirdetőtábla terve, a falusi házasságokkal kapcsolatos tanácsok, valamint még a rézmetszetes lap megjegyzései — mindezt alighanem meghatottan és tetszéssel fogja olvasni az igazi emberbarát. [Ezután két jel következik, amelyek Szarvas lakosságának evangélikus vallására és az állattenyésztés jelentőségére utalnak.] Korabinszky lexikoncikkében néhány téves adat is előfordul. Harruckern legfeljebb 1720 után tehetett lépéseket uradalma betelepítése érdekében. Csabán az összeírok csak 1717-ben találtak magyar családokat, a szlovákok pedig a következő évben költöztek ide. Szarvasra és Berénybe 1722-ben települtek szlovákok. A tizenötszörös maghozam túl magas, legfeljebb felső határként fogadható el. Bél Mátyás és Markoviczmég azt írták, hogy a gabonát itt vermekben tárolják, csűröket nem építenek. Az 1784/87. évi népszámlálás alapján pontosabb képet alkothatunk a népesség számáról. 1785-ben 68 360 fő volt a megye tényleges népessége. A megyében 4 mezővárost (Békés, Magyar- és Németgyula, Szarvas) és 16 községet írtak össze. Négy község kivételével mindegyik a Harruckern uradalomhoz tartozott, amelyet Harruckern Ferenc halála (1775) után az örökösök nem osztottak fel 1798-ig. A települések között