Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

200 éves lexikoncikk Békés megyéről az 1780-as évekből

a Békés megyeit.) Gyula szántóföldjei kiválóak. A marhalegeló'k szintén a legjobbak, ezért is tartanak itt nevezetes marhavásárokat. A két Körös miatt a települést mocsarak környezik. Gyula a Harruckern örökösök uradalmának központja; kastély, 2 vadaskert és teknősbékás tavak vannak itt. Németgyulán vályogtéglából szép rendben épült házakat lehet látni. A Szarvasról írott lexikoncikk sokszorosan meghaladja az előbbiek terjedelmét, mivel ebben nemcsak Szarvast írja le Korabinszky, hanem általában a megyét is. Nem véletlen ez, hiszen kimutathatóan két szarvasi evangélikus lelkésznek köszönhette értesülései jó részét. Egyikük Tessedik volt, akinek iskolája és írásai felhívták a figyelmet nemcsak Szarvasra, de a környező vidékre is. 1784-ben németül, majd két év múlva magyar fordításban is kiadott könyvének nem egy helyén hozza fel példának a gyulai uradalom, ill. a Tiszántúl e részének sajátos viszonyait. Tessediknek a lexikoncikkben méltatott könyvéből veszi át Korabinszky a Harruckern (eredeti nevén Harrucker) János György báró intézkedéseiről, a megye területének 4/5-ét elfoglaló gyulai uradalom betelepítéséről szóló részt. Markovicz Mátyás neve kevésbé ismert, pedig igen nagy műveltségű ember volt. 1734-től 1762-ig működött Szarvason. Sajnos, a megye története szempontjából legérdekesebb munkái kéziratban maradtak és a Maros—Körös közi vidék leírásának kivételével elkallódtak, legföljebb töredékeket ismerünk belőlük. Korabinszky viszont még használhatta Markovicz verses krónikáját, amelyben a megye és az itteni evangélikus egyházak életének főbb eseményeit örökítette meg. (A Haan Lajos által lemásolt részletekből tudjuk, hogy innen származik a lexikoncikkben is szereplő állítás, hogy e tájon a szállások már valósággal falvaknak nevezhetők, valamint a kocsiba fogott szarvasok esete és alighanem még egyéb részletek is az állatvilágról.) Markovicznak a halmokról írt disszertációjáról pedig éppen Korabinszkytól értesülünk. Talán Markovicz Szarvasról írt krónikáját isismerte, amelyet Tessedik felhasznált a „Szarvasi nevezetességek" írásánál. Feltételezhető, hogy Markovitz kézirataihoz Tessedik által jutott hozzá Korabinszky, s közvetlenül is kaphatott tőle információkat. Korabinszky cikkét — amely inkább apróbb érdekességeket is közlő rövid leírás, mint száraz lexikoncikk — úgy értékelhetjük helyesen, ha megnézzük, milyen földrajzi-államismereti leírásokat lehetett olvasni Békés vármegyéről 1786 előtt. Azt látjuk, hogy a helyi szerzők adatgazdag leírásai (Markovicz munkái és a gyulai