Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)
250 éve kezdődött a nagy pestisjárvány
A felsőbb utasításokra a megye helységei különböző módon reagáltak. Szarvason, ahol Markovicz Mátyás volt a lelkész, Kovács János a bíró, szigorúan betartatták, valamint a helyi viszonyokhoz és szükségletekhez igazították a rendeleteket. így mindössze 18 pestises halálesetet jelentettek a megyének (Szarvas népessége ezidőtájt jóval meghaladhatta az ezer lelket!). Hatásosnak bizonyultak az óvintézkedések Csabán, Berényben, Endrődön és Kétegy házán. A többi megyebeli helységben jóval több pestises halottat temettek. Korabeli források bizonyítják, hogy Békésen és Gyarmaton nyütan szembeszegültek a felsőbb utasításokkal. A békési zendülők — élükön Tyukodi Ferenccel, Máté Mihállyal és Kökényessi Istvánnal — a veszteglőház és az egyházi szertartást nélkülöző temetés ellen tiltakoztak. Miután a lecsillapításukra kiküldött szolgabírót és „csendlegénységet" a városháza előtt egybegyűlt nép megugrasztotta, katonaságot és 115 felfegyverzett gyulai, csabai és berényi lakost vezényeltek ki ellenük. Békés mezőváros 1738-as népességének több mint harmadát veszítette el a járvány következtében! Gyarmaton Ács István bíróval az élen szegültek szembe az utasításokkal. Bajomból, a Sárréten keresztül hajókon hordták a koporsónak való deszkákat. Utoljára még a templom padimentumát is felszaggatták. Gyarmat is elveszítette — számításunk szerint — lakóinak egyharmadát. „Békésgyulán oly nagy volt a halálozás, hogy az utcákon és házakban kiállhatatlan mirigyes dögletesség uralkodott, s nyögésnél és siralmas éneknél egyéb hang nem hallatszott." Miért ragadott el annyi embert a pestis éppen a megyeszékhelyen, ahol a tisztikar élt s így közvetlenül ellenőrizhette utasításai végrehajtását? Sőt — mint már említettük —, orvos és kirurgusok is tevékenykedtek itt. Természetesen az egészségügyi és egyéb óvintézkedések betartásán kívül sok egyéb szempont is szerepet játszott a pestis pusztításának mértékében. Bár a „dögletességh" visszahúzódott, a jó vigyázást nemhogy csökkenteni kell, hanem most kívántatik annak megerősítése — írta Károlyi Sándor 1740 áprilisában a Békés megyeieknek. Továbbra is szigorúan meg kellett tartani a rendeleteket. Nem volt szabad bolygatni a pestises temetőket. A folyókon csak engedéllyel lehetett átkelni. Egy időre még a csónakokat is összegyűjtötték. A pusztákon kóborlókat szigorúan ellenőrizték. Kivizsgálták azt is, kik bujtották fel a pestis idején a népet a rendeletek betartása ellen. A bécsi udvar elővigyázatossága abban is megmutatkozott, hogy hiába kérte 1741-ben a vármegye a vásártartási tilalom feloldását, csak 1744-ben történt az meg. (Ugyanezen évben érkezett meg
